Melyik az a jelenet, párbeszéd, mondat, cselekmény a HP-ben amin sírtatok? Ami legjobban tetszett? Amin meghatódtatok? Amit sosoem felejtetek el? Ami a legnagyobb bölcsesség volt?

A 7. könyvben A Herceg meséje hatott meg a legjobban.

Bölcsességek

,,A döntéseinkben, nem pedig a képességeinkben mutatkozik meg, hogy kik is vagyunk valójában"

"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

Piton emlékei miatt nagyon szomorú voltam, meg Sirius halála miatt is, bár ott csak Harry reakciója miatt.Dobby is majdnem megríkatott. Mégis Fred halálát tartom a legszomorúbbnak, mivel George egész életére hatással volt, pl nem tudott többé patrónust megidézni. Ezt tartom a legkegyetlenebbnek az egész történetben, Jo bárki mást kinyírhatott volna, miért kellett egy ikerpárt szétszakítani.

Az a tény is szomorú, hogy a Tekergők együtt nőttek fel, de külön-külön haltak meg.

Meg hogy, ha James 5./6. évében lett kviddics kapitány, több ideig volt az, mint apa.

Imádtam, amikor Harry szemtelen,és úgy sajnálom, hogy ezeket kihagyták a filmből ( Nem kell, hogy uramnak szólítson professzor )

Nos, én nem tervezem, hogy az egész HP-t valaha is elfelejtsem :)

A legnagyobb bölcsesség pedig szerintem nem volt megfogalmazva, de ott van : a tolerancia. Rengetegen kitaszítottak, (például Hagrid, vagy Remus) pedig látjuk rajtuk hogy jóm emberek