Melyik az a jelenet, párbeszéd, mondat, cselekmény a HP-ben amin sírtatok? Ami legjobban tetszett? Amin meghatódtatok? Amit sosoem felejtetek el? Ami a legnagyobb bölcsesség volt?

Ami megható volt:

•Cedric

•Sirius

•Dobby

•Fred

•Lupin

•Dubledore halála (csak addig amíg el nem olvastam a 7. könyvet)

A legjobban tetszett:

•Harry roxforti esti barangolásai

•Tekergők Térképe (története, használata)

•Trimágus Tusa

•Dumbledore Serege

•Doby cukiságai

•Fred és George viccei

Amit nem felejtek el:

•godric's hollow (7.könyv)

•A herceg meséje (Dumbledorban itt csalódtam)

•Voldemort "újjáéledése" a 4.részben

•Fred és George Weasley

•Kviddics meccsek

•Szükség szobája

•konyha(4.rész)

•Fred halála

•roxforti barangolások :D

Legnagyobb bölcsesség:

•"Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az hogy mivé nő fel."

•"Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni."

•"A hideg elfordulás, a közöny a nyílt ellenszenvnél is veszedelmesebb méreg."

Ennyi jutott eszembe, majd írok ha van még valami :)

Nekem azok a részek tetszettek, mikor Mrs Weasly(ék) a fiuknak tekintik Harry-t. Pl. mikor elmentek meglátogatni őt a trimágus tusa harmadik fordulója előtt, vagy mikor szülinapjára egy 'családi' karórát kapott.

Amit sosem felejtek el: mikor Harry kiakadt az első könyvben, hogy attól fél R. és H., hogy kirúgják őket, miközben Voldemort épp feltámadóban van.

Amin sírtam: Sirius, Dumbledore, Fred, Tonks, Lupin halála, mikor Harry megtalálja a Feltámadás Kövét és megjelennek a szerettei.

Amit sosem felejtek el: Mikor Harry a " Kings Crosson" újra találkozik Dumbledorral, mikor Lily kisfiamnak szólítja Harry-t, hogy a Weasley csalás szinte gyermekükké fogadta Harryt, mikor a 7. részben Ginny elköszön Harry-től, mikor Sirius büszkén nézett Harryre, majd megjegyezte, hogy mintha csak James-t látná, mikor Lupin elmondja Harrynek, hogy nem hiába haltak meg Tonksal és Teddy egyszer majd megérti, hogy egy szebb világért áldozták fel az életüket, mikor Harry Edevis tükrében a saját családja körében látja magát és még a végtelenségig sorolhatnám, hiszen annyi fantasztikus és természetesen felejthetetlen rész és motívum van a 7 kötetben.

A legnagyobb bölcsesség:"Ha a feje tetejére állítjuk az összes készen kapott bölcsességet, akkor leljük meg az igazságot."

"A fájdalmad bizonyítja, hogy ember vagy (...)! Ez a szenvedés tesz emberré minket."

"A megértés hozzásegít az elfogadáshoz, az elfogadás pedig a gyógyulás feltétele."

"Az emberek könnyebben bocsátanak meg annak, aki téved, mint annak, akinek igaza van."

"Magad azzal ékesíted, ha elmédet élesíted."

"De sokszor történik ez, még a legjobb barátok között is! Mindkét fél fontosabbnak tartja a maga mondanivalóját, mint bármit, amit a másiktól hallhat."

"Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel."

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."