Belső, vagy külső?

Másfél éve megismertem egy fiút. 3 évvel idősebb nálam, Facebookon talált meg. Rengeteget beszéltünk, és ahogy folyamatosan megismertem, megkedveltem, majd megszerettem, azután már csak azt vettem észre, hogy folyamatosan rá gondolok, lefekvés előtt, ébredés után, egész nap. Nagyon gazdag a belső lelki világa. Azután eljött a találkozás napja majdnem egy év után. És bár képeken láttam, de mégis kissé meglepő volt. Azt kijelenteném, hogy egyáltalán nincsenek kikötéseim a külsővel kapcsolatban, szemszín, hajszín, ilyen dolgok teljesen jelentéktelenek. Viszont mégis van valami a külsejében, ami taszít. Nem tudom megmondani, mi az. Igen, sajnos egy kissé bennem is élnek ezek a filmek és média által belénk tukmált ideálok, hogy magas, sportos... és lehet, hogy talán kissé ez is zavar, hogy alacsony, és kissé duci (minimális mértékben), de a legfőbb, ami hiányzik belőle, az mégis a határozott és férfias kisugárzás. De ez sem a beszédében, sem a fellépésében, sem a mozdulataiban nem nyilvánul meg. Pedig találkoztam már nálam is alacsonyabb, vékony fiúval, akinek hihetetlen férfias kisugárzása volt, nagyobb, mint bármelyik más égigmeszelő férfitársáé. Azóta többször találkoztunk élőben, de mindig rossz érzésem van mellette. Ha interneten beszélünk, az teljesen más, ott újra és újra belészeretek, mert jó ember, tiszta lelke van. De nem tudok mit tenni, élőben mégis kissé taszít. Mit tehetnék? Idővel ez változik majd? Esetleg hasonló személyes tapasztalatok?