Ebben a hűtlen, reménytelen kiégett világban, ahol azért van mindenki, mert titkon túl akar már lenni ezen az egészen mi értelme élni?

Nem értem a kérdésed. Egy megkeseredett céltalan ember lehetsz.

Én nem érzem, amit írsz. Én nem akarok túl lenni az életen. Boldog vagyok a férjemmel, és a 2 éves fiammal. Sőt! Remélem, minél több időt lehetek majd velük...

Azért mert te megkeseredett vagy, még nem mindenki az.

Nálam sem minden hú de szuper, de látom a jó dolgokat is.

Az meg, hogy mindenki túl akar csak lenni az életen egyáltalán nem igaz.

Én megértelek. Mármint a jelenlegi gondolkodásommal, hangulatommal, lelkivilágommal én is így látom. De tudom, hogy van boldogság, vár boldogság. Túl szeretnék lenni már ezen a rossz időszakomon, hogy élvezhessem a jót. Ehhez mindössze annyi hiányzik, hogy megváltoztassam a hozzáálásomat, elkezdjek tenni magamért. Csak nehéz, mert ezt szoktad meg. Igazi áldozattípusnak hiszem magam, amiért csakis én vagyok a felelős. Mondok egy példát.

Egy lány, akit fogvatartottak a pincében 4 éven keresztül végre kiszabadult. Mindeki támogatta, segítette, de ő mégis vissza akart menni a pincébe, mert azt ismerte, már-már meg is szerette. Hiába látta, hogy kint mennyivel "naposabb".Miért?

Nehéz dolgok ezek, de minden rajtad múlik!