Miért tartják egyesek akkora hülyeségnek, hogy lehetségesnek tartom, hogy a leendő gyermekemet nem járatom majd iskolába? (bővebben lent)

Bonyolultabb ez a kérdés ennél.

Egyrészt az iskolán kívüli oktatásnak is több formája van, szabad oktatókörök stb.

Másrészt Magyarországon tankötelezettség van, azaz ha kiveszed magántanulónak a gyerekedet, akkor is év végén teljesíteni kell egy vizsgát neki, ergo nem te határozod meg, mit tanulnak, hanem végeredményben ugyanazt kéne tudniuk, mint minden más gyereknek.

Harmadrészt órisi áldozat és felkészültség kell a szülő részéről, benned megvan ez?

Negyedrészt: anyagiak... Te is tudod, hogy ma már általában a kétkeresős családmodell tudja a megélhetést biztosítani.

Ötödrészt: nem hiszem el, hogy gyerekként, de még inkább kiskamaszként, majd kamaszként minden vágyad lett volna egész nap a szüleiddel ülni otthon... Szerintem a közösségnek nagyon fontos szerepe van abban, hogy a gyerek megtanuljon beilleszkedni idegen közegbe, megtalálja a saját határait és identitását. Azaz: ha nem állami iskolában, de valamilyen más közösségben kell, hogy legyen. És nem azért, mert antiszociális lesz, hanem mert boldogtalan.

Hatodrészt: amíg nem jutsz oda, addig úgysem tudsz értelmesen dönteni, nem is vagy döntési helyzetben. Szóval teoretikusan agyalhatsz ezen, de sok teteje nincs. Az viszont egész jó, hogy gondolkodó ember vagy és igyekszel tájékozódni.

Hát az oktatási rendszer tényleg nincs a magaslaton, de valahol a gyerekeknek szocializálódást is meg kell tanulniuk. Arra van az iskola.

Mondjuk ha ezt meg tudod oldani valahogy máshogy más közösséggel akkor talán nem akkora hülyeség, de neked minden időd pénzed és energiád bele fog menni.

Én mindenesetre kíváncsi lennék mi lesz a vége (hosszú távon).

Szááánalmas. Egyébként mindenkit szánalmasnak hívni, aki nem neked ad igazat is tipikusan kamaszos dolog. Most aztán bebizonyítottad, hogy baromi érett vagy.

Polgár apuka tipikus példája annak, mikor a szülő a gyerekét a saját életének a tartozékának tartja, akin keresztül kiélheti a saját vágyait. Nem tartom egészségesnek.

"Polgár apuka tipikus példája annak, mikor a szülő a gyerekét a saját életének a tartozékának tartja, akin keresztül kiélheti a saját vágyait."

Teljes mertekben egyetertek. Polgar apuka peldaja nemhogy nem kovetendo, de inkabb megvetendo.

Amugy meg a kerdezonek fogalma sincs hogy a Polgar lanyoknak milyen frusztraciokkal, felelmekkel, kudarcokkal kell nap mint nap szembenezniuk a nevelesuk miatt, milyen karokat okozott a lelkukben, a szemelyisegukben az az elmebeteg kenyszer, amit az apjuk kepviselt az eletukben.

Én szerintem teljesen rendben van ez. Ismered az Eragon című könyvet? A szerzője és a testvére(i) (nem emlékszem már, hogy hányan vannak, vagy hogy van-e egyáltalán testvére) szintén nem jártak iskolába. Még is, az író nagyon sokra vitte.

Egyébként meg a magyar oktatás egyenlő a nullával, szóval a legtöbb diák olyan, mintha soha nem járt volna iskolában... Nagyon sok munkát igényel, de ha kitartó vagy, akkor bármi lehet. Ha nem megy, akkor meg még mindig járhat magántanárhoz is a gyerek.

Tudod, attól, mert valami valakinél működik, másnál még egyáltalán nem biztos, hogy működni fog.

Az iskolarendszerünk tényleg közel sem tökéletes, de valószínűleg többet veszít az ember azzal, ha nem jár iskolába, mint azzal, ha jár. Hidd el, nem mindenféle alap nélkül mondom ezt. Tanári pályafutásom során volt néhány tanuló, akiket hasonló okból magántanulóként, otthon tanítottak-neveltek. Egyikőjük egy most 20 éves lány, masszívan drogozik, az érettségije nincs meg, gyakorlatilag az épp aktuális pasijával eltartatja magát. Másikuk hasonló cipőben jár, pedig anyja pedagógus, mégis becsődölt a neveléssel. Meg van egy amolyan magának való művészlélek fiú, ő olyan átlagosnak mondható képességileg.

Persze, tudom, 3 példa még nem bizonyul relevánsnak, de ugyanúgy a te általad felhozott egy sem.

Polgár László nevelésével én nagyon sok ponton nem értek egyet. Persze, oké, kinevelt két remek sakkozót, akik világhírűek lettek, de ehhez kellett úgymond alapanyag is. Amivel én nem értek egyet, hogy gyakorlatilag nem hagyott választási lehetőséget. Kezdettől fogva sakkozónak nevelte őket, amivel nincs baj, ha a gyermekei is azt a pályát szeretnék végigjárni. De gyakorlatilag nem is volt választási lehetőségük. Mi van, ha a gyermek homlokegyenest mást akar elérni, mint amire a szülő célirányosan tanítja?

A másik dolog: bizony, nagyon sok esetben szocializációs problémákat okoz, ha a gyermek nem tölt el elég időt társas közegben. Lehet példálozni most a Polgár-lányokkal, de egy (vagy ha úgy nézzük, kettő) kiragadott példa még nem igazol semmit. Rengeteg példát hoz fel a szakirodalom, hogy milyen zavarokat okoz, ha valakinek a szocializációja nem biztosított. Tessék utánaolvasni.

A harmadik dolog: van elég tudásod, hogy szakszerűen oktasd a gyermekedet? Rendelkezel kellő pedagógiai-pszichológiai és nem utolsó sorban szaktárgyi ismeretekkel (na meg szabadidővel) ahhoz, hogy felelősségteljesen és szakmailag helyesen tanítsd a gyermekedet?

Végül a negyedik dolog: amit te fontosnak tartasz. Egyáltalán nem biztos, hogy tényleg az a fontos, amit te annak tartasz, és hogy amit te nem tartasz fontosnak, az nem az.

Egyébként iskola mellett is lehet még pluszban tanítani a gyermekedet. Nem kell ehhez lázadó módon kiszakítani a normális iskolai közegből.