Ezen hogy tudok változtatni?
Tudom, nem vagyok egyedül ezzel a problémával, de az a helyzet, hogy egyáltalán nem szeretek élni. Elvileg vannak barátaim, de a legjobb barátnőmön kívül egyikről sem tudom elhinni, hogy tényleg bír, állandóan azon töprengek, hogy miért érdekük nekik, hogy kedvesek legyenek velem. Van pár ilyen ember az osztályban, a többiekkel se vagyok rosszban, de érezhető, hogy nem kedvelnek.
De ez a kisebb baj, rosszabb maga az iskola, a tanulás. 8 osztályos gimibe járok, az ország 10 legjobb gimnáziumai között van a suli. Sokat kell tanulni, és engem a tanuláshoz valamilyen ősi ellenszenv fűz. Tudom, hogy túl sokat parázok fölöslegesen mindenen, de így nagyon stresszes az egész. Minden napom egyformának tűnik.
Erre az egészre rátett egy lapáttal egy szerelmi csalódás. Már nem gondolok annyit a srácra, de állandóan rossz kedvem van, és már az se tud érdekelni, amit eddig szerettem. Egy kicsit úgy érzem magam, mint egy szellem, csak nézek ki a fejemből egész nap, nem érdekel semmi (szerencsére így egy kicsit kevesebbet stresszelek).
És ha ebbe belegondolok, most nem szeretek élni, később meg csak még rosszabb lesz, jön majd a kisérettségi, aztán az érettségi, amikre rengeteget kell majd tanulni és így se leszek képes megcsinálni, aztán ha mégis képes leszek, akkor jön az egyetem (olyan opció nincs, hogy nem megyek egyetemre, a családom és az ismerőseim azt várják tőlem, hogy egyetemre menjek majd).
Közben legfőbb célom, hogy senki ne lássa meg rajtam, hogy milyen rossz kedvem van. A suliban szinte mániákusan kerülök minden konfliktust. Meg úgy általában egész nap vagy nevetek valamin, vagy pókerarccal nézek ki a fejemből. A visszajelzések szerint elég meggyőző vagyok, de már ez is egyre kevésbé megy.
Az iskolában mindent magamban tartok, úgyhogy gyakorlatilag itthon eresztem ki a gőzt. Ebből következik, hogy a családomat is idegesítem. (Egyébként teljesen normális a családom, nincsenek anyagi problémáink, a szüleim együtt élnek meglepő harmóniában, alig veszekednek.)
Önbizalmam nincs túl sok, inkább fogalmazzunk úgy, hogy csúnya vagyok és nem könnyű engem szeretni.
Legjobb lenne, ha meghalnék. Most sem szeretek élni, és később csak rosszabb lesz, szóval abszólút ésszerű megoldás lenne öngyilkosnak lenni, de valamiért félek. Szóval ez a lehetőség is kiesett.
Azt viszont fontos tudni, hogy nem sírok! Mások előtt tényleg soha, és itthon, éjjel, egyedül a sötét szobámban is csak néha könnyezik egy kicsit a szemem (nem is borulhatnék ki, mert felébredne az egész család), ennyi erő azért maradt bennem!
Tudom, hogy csak egy hisztis kamaszlány vagyok, aki túlreagálja a dolgokat, de már nagyon elegem van... Hogy lehet ezen változtatni?
Köszönöm a türelmét mindenkinek, aki végigolvasta ezt a teljesen átláthatatlan kisregényt :)
14/l
válasza:Végigolvastam.
Szóval. Szerintem jó képességű lány lehetsz. Ahogy írtad, barátaid is vannak. A szüleid is együtt vannak. Stessz... Mindenki stresszel. Az ország 10 legjobb gimije közül az egyikbe járhatsz, szerintem ez jó. Most ha nem haragszol, én is írod ide egy kis élettörténetet.
Engem alapjában véve szeretnek, legtöbbjük "álbarát", haver. Egyik legjobb barátomról derült ki most h becsapott, átvágott, kibeszélt és mélységesen lenéz. Vannak viszont tényleg nagyon jó barátaim (2 is).
Tanulás... Pfujj, ma még nem is tanultam az égvilágon semmit. De komolyan. Félévkor így is meglett a 4,5-ös átlagom. Holnap fizika TZ, most fogok elkezdeni készülni rá.
Be vagyok f*sva a felelésektől, halmozom az 1-eseket, mert nem merek megszólalni a tanár és az osztály előtt.
Iszonyú nagy most a hajtás, versenyidőszak van, nem alszom éjjel. 10 nap múlva sportverseny, amire nem tudtam készülni és ezen áll vagy bukik, hogy kijutunk-e országosra, vagy sem.
Szerelmi csalódás? Van. 4 éve szeretem a fiút és magasról tesz rám. Minden nap végignézem, ahogy más lányokat ölelget. Képzeld el az érzést :/
Szüleim elváltak, 4 és fél évvel ezelőtt és nem mondhatni, hogy csendben... Döntenem kellet, hogy anyámmal vagy apámmal éljek, a Dunántúlon vagy az Alföldön. Ott kellett hagynom a sulimat, a barátaimat, a fiút, akit szerettem és aki szeretett.
Meghalt a húgom. Meghalt. Elment. És soha többé nem jön vissza :"(
Most pedig itt vagyok, egy rakás szerencsétlenség. Néha nem látom értelmét, annak, hogy hajnalban kinyissam a szemem és kábán kikászálódjak az ágyból, hogy aztán kimenjek a csontig ható hidegbe. Néha úgy feküdnék le és aludnék el, hogy soha többé ne kelljen felébredni. Néha. De van, amikor mosolyogva kelek. Hogy miért? Nem tudom. Egyszerűen szeretek élni, szeretném tudni, hogy mit hoz a holnap, hátha minden jobbra fordul. Hátha csoda történik. Ki tudja... :)
Kitartás neked!
válasza:Én is hasonlóan voltam a kamaszkorom elején, 14 éves kissrác voltam. Azt hittem sosem lesz barátnőm, sose leszek nővel egyáltalán.Sőt azt hittem nem érem meg a 18at sem mert nem tudom miért, csak volt egy ilyen érzésem.Én is meg akartam halni. Mindennapom ugyanolyan volt. Azt mondják ezeken mindenki átmegy, főleg a mai világban. Azóta elteltek az évek, végül is több barátnőm volt, több lánnyal voltam együtt jóval mint amire számítottam, megértem a tizennyolcat és nem lettem öngyilkos. A kamaszkorom attól független szar volt, úgy ahogy van. Hasonlóan írsz mint én annó tettem volna, azért válaszolok most neked. Nem leszel öngyilkos se, az ilyenfajták nem lesznek. Lesz még gondod, lesz még nagyobb szerelmi csalódásod. Lesz nagyobb fájdalmad. Ezeken át kell menni, aztán meg jön az élet...
De hogy ne csak ilyeneket írjak, lesznek jó pillanatok amikhez visszarepülnél évekkel később, jó időszakok amikor minden fasza. Még csak most kezded, csak élj és a dolgok majd történnek veled. Sok sikert kívánok a kamaszkorhoz :D Ne add fel!
21 / F
válasza:Szia! Nekem az lenne a kérdésem, hogy mennyire ismerik el a szüleid a suliban elért eredményeidet? Csak mert nekem ebből, amit leírtál, az az érzésem, hogy rettenetesen nagy elvárásokat támasztanak feléd a tanulásban, ráadásul a jövődet illetően is ők akarnak dönteni, ahelyett, hogy megkérdeznének, és ha nincs konkrét elképzelésed, akkor megismertetnének több lehetőséggel, és segítenének azt kitalálni, hogy mi az ami az érdeklődésedhez és a képességeidhez a legközelebb áll. A továbbtanulás egy fontos dolog, hiszen a további életedet ez fogja meghatározni.
Ha nem bíznak rád felelősséget, nem tudod próbálgatni a szárnyaidat, akkor természetesen nem is tudod azt érezni, hogy képes vagy dolgokra, amiből pedig egyértelműen az következik, hogy nem lesz önbizalmad. És ha nem lesz önbizalmad, nem lesz kedved semmihez, szorongani fogsz stb. stb. stb.
Szerintem mindenképpen fel kellene keresned a sulid pszichológusát, ha nincs, akkor a nevelési tanácsadót, mert ez így nem maradhat.
Köszi :)
Utolsó: nekem nem mondják, hogy nagyon nagy elvárásaik lennének. A német jegyem az fontos, egyébként nem szidnak meg egy-egy rossz jegyért, de ezekből egyre több van. És látom, hogy mennyit veszekednek a (harmadikos) öcsémmel, akinek rossz a bizonyítványa. De inkább azért tanulok nagyon, mert sikerült kifognom egy olyan osztályt, ahol kiközösítik és hülyére veszik azt, akinek rosszabbak a jegyei.
válasza:szóval azért mégiscsak zavarná őket, ha nem lennél jó tanuló? és mi van a suliválasztással? nem zavar, hogy nem te döntesz?
meg ezt a mondatodat nem értem: "a visszajelzések szerint eléggé meggyőző vagyok" - miben vagy meggyőző, a pókerarcban? kivel beszéltél erről? és ha problémád van. akkor miért nem kérsz segítséget? (úgy értem nem ilyen neteset, hanem valódit)
Igen a pókerarcban, visszajelzések alatt azt értsd, hogy sokan elhiték, hogy tényleg semmi bajom.
Segítséget kérni meg nem akarok, mert ciki lenne előállni a szüleimnek azzal, hogy anya apa, depressziós vagyok, vigyetek már pszichológushoz... De ezt megint csak nem értem magamban, tök rendes szüleim vannal, biztos megértenék, csak fura lenne. Ellenkezne azzal, ahogy eddig viselkedtem itthon.
Meg a pszichológus se mondana mást, mint amit a neten olvasok: élvezd az életet, önbizalom, kisugárzás és blablabla...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!