Szerintetek milyen érzés a vadászösztön?

Az emberben van valamilyen szintű vadászösztön. Ez mind a vadászok, mind a horgászok mentalitásában megnyilvánul. Persze most azokról beszélek, akik zsákmányszerzés miatt mennek ki, nem ezekre a piázós koca horgászokra gondolok :-)

Én a horgászat részről tudok nyilatkozni, mert azt űzöm :) szerintem nagyjából megfeleltethető a vadászösztönnek az, amikor kedved van elmenni horgászni, aztán egy jellegzetes örömérzetet ad, amikor fárasztod a halat, és amikor végre kifogtad. Szerintem ez kb a vadászösztön. Illetve számomra külön eszmei értéket ad, ha tudom a vacsorámról, hogy saját kezűleg húztam ki a tóból. Szerintem ez az érzés is a vadászösztönnel függ össze.

A férfiakban (márakiben) de benne van, munka, pénz nők terén mutatkozik ez. Olyan érzés, hogy kell, az enyém lesz akkor is.

Azok a pozíciók, melyet meg kell'szerezni, küzdeni kell értük, sokkal érdekesebbek, de nők esetében is az az ideális vad, akit le kell vadászni, nem elég pár bókot nyomni és már meg is van.

Bár az is igaz, ahogy megvan a vad, már nem olyan érdekes, kell a következő.

És ez nem parasztság, ilyen a világ(om). Van akit a vadászat éltet nem a belőle sült vacsora.