Hogy ne mutassam ki az érzéseimet mikor egy állatot elaltatnak?

Még csak 15 vagy, ilyenkor normális, hogy nem megy annyira profin, mint pl. egy felnőttnek. Ez majd jönni fog az évek során, nyugi. Egyébként valóban nem kell szégyellni, bár állatorvosként tudnod kell ezeket kizárni és a feladatra koncentrálni, mert ha szétesel belül, akkor hibázhatsz a feladataidban, ami pedig senkinek sem lesz jó.

Én már láttam pár altatást, a saját kutyámét is. Őszintén szólva semmi borzalmas nincs benne látványra, tehát csak akkor lehet gond, ha az érzelmi részre gondolsz. Javaslom, próbálj közben váltani pár szót az orvossal, vmesélje el, miért kell altatni vagy gondolj másra, kérdezgesd, hogyan hat a szer stb. A lényeg, hogy ne egyetlen gondolaton pörögjön folyton az agyad és ne kezdj el az érzelmi részére koncentrálni, mert akkor egyre szomorúbbá teszed saját magad és nincs megállás, egyszer csak elsírod magad, onnan pedig már lehetetlen visszahozni a dolgot.

Nyugodtan mondd meg az állatorvosnak is, hogy neked ez még nehézséget okoz, kérdezd meg, nála, hogy történt ez, hogy sikerült megszoknia az időn során stb.

Esetleg menj be egy olyan altatásra (nem baj, ha mégis elsírod magad), ahol olyan kutyát altatnak, ami már nagyon szenved. Ha egyszer meglátod, hogy bizonyos esetekben tényleg megváltás nekik a halál, abban a pillanatban teljesen megváltozik az altatáshoz való hozzáállásod. Utána, amikor ilyet kell végezni, nem sírni fogsz, hanem fellélegezni a végén, hogy végre már nem szenved szegény állat, és érezni fogod, hogy az volt a helyes lépés.

Egyetértek az egyik előttem szólóval, valóban találkozni fogsz ennél sokkal megrázóbb, szörnyűbb dolgokkal is.

Az annyiban más, hogy ha pl. egy olyan kutyát látsz, amit elütött egy vonat és már alig él, mert levágta pár végtagját és megállás nélkül nyüszít és csupa vér minden, akkor ösztönösen próbálod megmenteni és tenni a dolgod, csak arra koncentrálsz, hogy mit kell tenned, az érzések pedig kikapcsolódnak.

Altatásnál ez nem jön, mert nem vészhelyzet.