Kis nyafi nagy dilemmával. Vajon létezik megoldás?
Nem igazán tudom, hogy mi lenne a megfelelő nyitó mondat... talán az, hogy "egy négy éve tartó szabadesés (ez aztán a H.A.L.O.) alján érzem magam"? Nos...
Immár négy éve egy igen masszív bukó szériában vagyok; elvesztetettem a melóm, a megtakarításaim, a családom, a fizikai és a mentális egészségem és bárhogyan is próbálkozom kitörni, folyamatosan kudarcot vallok - gyakorlatilag - minden téren. 33 éves leszek Februárban... nos, kölyök korom óta dolgoztam (fizikai és irodai munkát vegyesen), van egy befejezett pszf-em és egy gazdinfóm (tanulni tudtam valaha), beszéltem angolul és franciául is (papír alapon meg mindennapi alapon is... de már nem... minél többet tanulom annál kevésbé jön elő). Ráadásul már masszívan dadogok is, ha stresszes helyzetbe (pl. interjú... juppííí) kerülök. Szóval; egy ideig ment a szekér, aztán hipp-hopp, jött Fuccs. A betegség gyorsan elvitte a megtakarításaim... de nem adtam fel. Nagyon sok mindent megpróbáltam; még a francia idegenlégiót is (itt: tojásallergia - megbuktam a mixen), de az élet mindenben keresztbe tett és tesz a mai napig (plusz az egyik próbálkozás keresztbe tesz a másiknak; pl. a légió az AVH-s jelentkezésnek). Amióta szír szituációban vagyok, azóta nincs család, nincsenek ismerősök, sem barátok... ahogyan az másokkal is lenni szokott (csóró csávónak nincs segítsége). Csak a barátnőm, aki hősiesen tartja bennem a lelket és aki előtt már nagyon-nagyon szégyelem magam. Mostanában az agyamat és a felfogókámat bombázza az élet (+ a kitartásomat és az akaraterőmet, amik eddig életben tartottak és vittek előre)... szóval, lassan kénytelen vagyok beismerni, hogy talán már el is hülyültem. Az ezó sajnos távol áll tőlem, a vallásokban is csak a logikát keresem... szóval ezek a dolgok nem nekem valók.
A kérdésem az lenne, hogy - racionálisan megközelítve a probléma megoldását - van-e ebből a gödörből kiút (és ha van, akkor mi az - természetesen)? Az egy dolog, hogy teszel magadért, de e mellett mekkora csoda kellene ahhoz, hogy ebből újra egy élhető életet gyúrjak?
Köszönöm a tanácsokat...
Nem; nem vagyok drogfüggő, sem alkoholista. A dohányzást is abbahagytam, úgyhogy nincs akaraterő problémám sem. :)
A munkámat azért veszítettem el, mert az anyavállalat felszámolta a magyar érdekeltségeit (így mindenki az utcára került), azóta nem sikerül egy normális állást felhajtani (a szakmámban)...
A szüleim mindig is ilyenek voltak; ha prosperáltam akkor kitettek az ablakba, ha éppen nem ment a szekér, akkor meg sem ismertek (nem számítok tőlük most sem semmire). "Beteg vagy? Akkor húzzá' bele... :("
A gondom az, hogy lassan már nem tudom elhitetni magammal, hogy érdemes felkelni és menni előre...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!