Miért mindenki a gyereknek/gyerekeknek rendel mindet alá?

Te még elég fiatal vagy, ugye? A kérdésedből nagyon lerí.

Az, hogy valaki megad valamit a gyerekének, mert neki nem volt része benne, az még nem jelenti azt, hogy alárendeli magát a gyereknek. Az azt jelenti, hogy tudja, hogy ő emiatt szenvedett, és ezért szeretné, ha a sajátja nem érezne így. Tudod az élet nem olyan, hogy ha van pénzem egyre, akkor van pénzem kettőre is, legyen az akármi, egy illatos radír vagy a legújabb iPhone. És ha csak egyre van pénzem, akkor azt a gyerekemnek fogom megvenni, és nem magamnak. Mert ha gyereked születik, onnantól fogva ő lesz az első az életedben, mindent meg szeretnél neki adni, és inkább az utolsó falatot a szádból nekiadod, mint hogy éhezzen.

Attól függetlenül, hogy más gyerekeknek máshol mennyire rossz, az ember a sajátját mindentől próbálja óvni. Persze lehet így nézni, hogy attól, hogy anya-apa elválik, még lesz mit enni. De valljuk be, hogy a gyereknek ez egy lelki törés, kicsúszik a lába alól a biztos talaj, és ezt nem minden gyermek éli meg egyformán. És nem mondhatod neki, hogy kisfiam, anya meg apa elválnak, apát csak hétvégente látod majd, de ne sírjál, mert Afrikában éheznek. Amúgy nem is értem ezt sem, hogy ez miért alárendelés a gyereknek?

Nőjél föl egy kicsit.

"ha most meg tudja adni, ergo van rá pénze akkor a szülő miért vonja meg magától"

40++ évesen nem fogok elmenni egyetemre, de van rá pénzem így ha lesz gyerekem, akkor őt támogatni fogom a továbbtanulásban.

Érdekesek a válaszok, de a kérdező nem mond hülyeségeket akárhány éves is. Húgomék elváltak 10 éve, a gyerek akkor volt 4 éves és mindkét szülő elkezdte a gyerek popsija alá tolni a drágábbnál, drágább dolgokat és csak azt érték el vele, hogy a gyerek úgy beszél velük, mint a kutyával, követelőzik és nem tiszteli őket. Nekem egy 22 éves fiam van. Segítem, amiben tudom, még úgyis, hogy egyetem mellett dolgozik. Kiskorában megvolt a lehetőségünk arra, hogy kényeztessem és megvehessem neki azt amit szeretett volna, de nem tettem, mert akkor sosem tanulta volna, meg, hogy nem csettintésre történnek a dolgok. A szülő szeresse a gyerekét és támogassa, de ne legyen a rabja.

45/N