Szülők szerintetek mire vezethető vissza az, hogy a fiatalok többsége ma rezignált, egymást mocskolja vagy lázad? Minek köszönhető az állandóan terítéken lévő sztárvilág, médiakultúra, és mások mocskolása?
Mielőtt még leírná valaki, hogy ez mindig így volt erre azt mondom lehet de nem mindegy milyen mennyiségben. Ma ez hatványozottan van jelen. Esetleg valaki idősebb és a rendszerváltás előtt járt iskolába tudna arról írni mertek-e akkor hasonló dolgokat csinálni a diákok mint ma vagy ilyen szinten szembemenni a szabályokkal, a tanárokkal.
Szeretném tudni, mitől félnek vagy mi foglalkoztatja őket a leginkább. Nem biztos, hogy a tanár ellen megy csak a mocskolódás.
Azt sem igazán értem, hogy a készen kapott kultúrát miért szívják be és miért nem kritikusan szemlélik ha már nézik vagy miért nem határolódnak el tőle.
Félelem, agresszió, harag, düh, rezignáltság, ordibálás, kisebbség lenézése vagy a kisebbség nézi le a magyarokat. Ez nem egyértelműen politika.
Szülők ti hogyan látjátok ezt vagy tapasztaltatok-e hasonlókat a gyerekeiteknél, erre várom a válaszaitokat.
"Félelem, agresszió, harag, düh, rezignáltság, ordibálás, kisebbség lenézése vagy a kisebbség nézi le a magyarokat. Ez nem egyértelműen politika."
Miért említesz a kérdésedben fiatalokat, amikor a kifejtésben szinte a teljes mai magyar társadalmat fested le?
Ez így van. Szerinted a világbékéről beszélés rosszabb? Szerintem igenis az a helyesebb mint a mai viselkedés. Akkor nyugodtabb kor volt mint ma. A fiatalok hallgatják a mai zenéiket és azzal szemben is kritikusak.
Egyre többet hallani tőlük a világvége említését is.
Egyetértek, hogy nem csak a politika keze van benne, de azért elég erős százaléka van. Amikor felnőtt emberekből kiszakad a düh és a gyűlölet egy másik ember felé, a halálba kívánják csak azért, mert más pártnak "szurkol" (szurkol, mert nincs politikai kultúránk, úgy néznek rájuk, mintha futballklubok lennének), az sok mindent elárul.
Persze ahogy említettétek, több tényezőből áll össze, az évek alatt pedig szépen lassan szétfolyik mindenkire, mint a méreg.
Peter Shaffer angol író már korábban megírta Equus című regényében, hogy a tv halálos méreg. De ma már nem is annyira tévét említenék, inkább médiumokat.
Politikailag semleges vagyok és nem is beszélek róla, tabutéma.
Bizony a felnőttekben is felgyülemlik rengeteg fel nem dolgozott düh ami ha kicsapódik akkor konfrontálódnak mindennel és mindenkivel. Erre jó a zeneterápia és irodalomterápia.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!