Hogyan győzzem le a rettegésemet a vezetéstől?

Én is ezt mondom. Erre mindig azzal jön, hogy "de a vizsgabiztos is megmondta, hogy biztonságosan vezetsz, nem?" Állandóan azzal nyúz, ha megyünk valahová, hogy vezessek, mert teljesen elfelejtem.

Nem a férjem miatt pánikolok. :) Gyerekként is volt félelmem tőle, a forgalomtól félek meg a szembejövőktől. Erre rátesz sok lapáttal, hogy az első utamon sötétben, esőben, dombon felfelé araszoltam, és a semmiből elénk ugrott egy fekete kutya. A férjem sem vette észre, csak amikor koppant... :( Átmentem szegényen a kerékkel, de elfutott, bár szerintem el is pusztult később. :"( Egyébként a rutinon az első vezetésen két percig győzködött az oktató, hogy adjak már gázt és induljak el. Plusz órákat is vettem, a vizsgán vigyorogva tűrtem a pánikrohamaimat, na meg később a városi vezetés, hát... Phf, szóval iszonyat hülye vagyok sajnos.

Köszönöm az összes választ. Mindig azt mondogatom a nyúzásra, hogy majd akkor vezetek, ha lesz saját autóm, nem töröm össze a másét.

Köszönöm a privát üzenetet is, itt válaszolnék rá: ez az egyetlen dolog az életben, amitől tartok, tehát nem mondanám, hogy bizonytalan a személyiségem, csupán tisztában vagyok a gyengeségemmel. :) Nem tudom, miből jött le, hogy túlságosan humánusan gondolkozom, vagy hogy ez alatt pontosan mit értesz, de az tény, hogy a vezetés a rémálmom, és szeretném legyőzni, de dühít, amikor unszolnak, hogy vezessek, hiszen van jogsim.