Te ilyenkor mit csinálsz?

03:15-ig. Ezt szerettem volna írni.

Ha a fogalmazásmódom nem tetszik:

Cím:Te mit tettél volna a helyében?

Bevezetés: Sötét éjszakában egy nyolcadik osztályos diák ült egy fotelben, mely egy kis szobában állt a számítógép előtt. Sokat kellett tanulnia még az este szegénynek, ezért ült benne a tankönyvével.

Tárgyalás: Gondolt egyet, méghozzá milyet! Oly csavaros, s még a csavarosabbnál is csavarosabb gondolat szökött a fejébe. Emezt tartalmazta: "Leütöm a tanárt, a hülyeségeivel együtt. Elmegyek, s egy mogyoróvesszővel úgy elnáspángolom, hogy még a témazáró is csak úgy jajgatni fog beléje!

De nem! Nem teszem meg. Ez, ez...

...energiapazarlás! Ezt nem engedhetem meg. Hisz kell az erő, hogy tanuljak. A harmadfokú égési sérülések, s a limfociták tudományát mind magamba kell szippantanom."

Eme gondolattal ültében hirtelen álomba merült. Oly gyorsan, mint a gondolat. Húsz perc után rögvest felébredt a rémálomból. Kínjában ezt a kérdést tette közzé a http://www.gyakorikerdesek.hu oldalon. (lásd. fent) A kérdés kiírása után alig telt el egy óra, ismét álomba zuhant. S álmában mi történ! Megvilágosodott! (nem, nem arra gondolok hogy rájött, mekkora egy kalap sz*r ez az oktatási rendszer,nem.) Ha kettő napja elkezdi megírni a puskát, - elnézést a csúf kifejezésért, a segédcetli valóban megfelelőbb lenne ide - akkor már készen lenne vele.

Befejezés: Látod, ha szegény diáklány okosabb lett volna, a cetlit már két napja elkezdi megírni.

Vagy inkább aludt volna? Aludni jobb, így visszanézve ráébredtem. Ráadásul hasznosabb.

Itt a fogalmazásmódod, remélem tetszett.

(Amúgy az a vicces, hogy tz utáni nap álmomban fülorrgégészetből mentem szigorlatozni...)