Minek az élet, ha könnyekkel teli? Minek a rózsa ha tövis övezi? Minek a szív ha rajta gyász lebeg, minek élek én ha senki sem szeret?

"Inkább szenvedek, ahogy korábban szenvedtem, amikor elhagytak azok, akiket szerettem. Inkább nyalogatom a sebeimet, ahogy máskor is tettem. Egy ideig még gondolok rá, megkeseredek, és halálra untatom a barátaimat, mert képtelen leszek másról beszélni, mint arról, hogy elhagyott a feleségem. Majd megpróbálom megmagyarázni, mi történt, éjjel-nappal csak azzal foglalkozom, hogy újra meg újra átgondoljak minden pillanatot, amit együtt töltöttünk, a végén pedig arra a következtetésre jutok, hogy igenis rossz volt velem, velem, aki mindig csak arra törekedett, hogy neki jó legyen. Aztán lesznek más nőim. Ha megyek az utcán, minden pillanatban meglátok valakit, aki lehet, hogy ő. Reggeltől estig, estétől reggelig szenvedni fogok. Ez az állapot eltarthat hetekig, hónapokig, vagy akár egy évnél is tovább. Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy nem ő jár a fejemben, és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem súlyos sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen és fog is még történni, ebben biztos vagyok."

Paulo Coelho

Hm... :(

Sok csalódás érhetett téged

Ismerős az érzés :/

Az emberek szeretete ideig és óráig tart,Isten szeretete viszont örökké tartó igaz szeretet. Ő annyira szeret Téged és nem akarja, hogy az életed szomorúságban töltsd!Minden rendbe jön, csak hinned kell! Csodás terve van Veled! :)

Máskülönben ha szeretnél beszélgetni, én szívesen beszélgetek Veled! 20L.

Jó kis iromány.

Aranyos, szeretetre méltó lelket takar.

Ezt ápolt külsővel párosítva nem hiszem hogy huzamosabb ideig egyedül lennél szeretet nélkül.

Az hogy egy kapcsolat meddig tart nem mindig tudjuk befolyásolni.

És ez így is van rendjén. Ha nem így lenne mindenki az első szerelmével élné le az életét.

Nekem az első szerelem egy óriási élmény volt de ugyanakkor elég idegfeszítő is volt egyben tehát nem lett volna ideális összekötni az életünket.

Viszont valaminek a vége mindig valami új kezdetét is jelenti és nem hiszem hogy a kettő közötti időt szomorkodással kéne tölteni:-)