Össze lehet hasonlítani egy kutya halálát, egy édesanyja elvesztésével?
Nincs olyan téma amibe ezt bele lehetne tenni.
Egy ismerősömnek meghalt a kutyája, 13 volt és megértjük, hogy nagyon-nagyon nehéz neki. A barátnője 2 éve elveszítette az anyját rákban és ő most próbált mellette állni, de szerintem ezután már nem fog: Mivel abba sem tudta hagyni a sírást miután elmesélte, hogy eltemették a kutyát ez a barátnője mondott neki valamit a veszteség feldolgozásáról (nem volt bántó vagy nem odaillő), de ő erre azt felelte, hogy mit ért ő ehhez amikor még csak embert veszített el, mert az állatok sokkal jobban tudnak szeretni az embereknél és ő 33 évet volt az anyjával míg ő csak 13-at a kutyával (ha szabad így fogalmaznom, hogy kutya, mert azt se tudom már...) A mondat első részét megértem de a 2.-at...
30-as éveiben jár mindkettő, nem tízenévesek...
Nem az én dolgom ami itt elhangzott, de erről úgy érzem muszáj egy névtelen oldalon véleményt kérni.
fair ami itt elhangzott?
Hát...én szeretem az állatokat, kb minden állatunk valahonnan kidobott, befogadott kutya, macska, papagáj, stb volt...de valamilyen szinten úgy is kell kezelni őket, és tudni kell azt, hogy nekik kevesebb az idejük mint nekünk. Szóval szerintem, egyrészt felnőtt, értelmes embernek tudnia kellene kezelni.
Ha valaki meg ilyeneket mondana anyám elvesztése után, hogy "te csak embert veszítettél el"...annak ott verném ki az összes fogát. Azért bocsánat a fogalmazásért, de egy kutyát ne hasonlítsunk már össze valaki édesanyjával aki felnevelte, szerette őt. Meg már bocsánat, de ez kb úgy hangzik hogy "leszarom hogy megdöglött az anyád, én a KUTYÁMAT veszítettem el..."
Szóval nem, nem fair...marhára nem az már a mondat első fele sem, ennél nagyobb parasztságot nem is mondhatna valaki, ez a "neked több év jutott" dolog meg csak rátesz két lapáttal.
Nekem ilyet mondana bárki az édesanyám elvesztése után, akkor mindegy hogy férfi, nő, fiatal, öreg, elkaparnám a saját kutyája mellé.
Hát igen, ez az igazság, csak megpróbáltam tapintatosabb lenni, valakinek nem jutott szeretet embertől, meggyűlölte az embereket így állathoz fordult, de ettől még nem kell ilyen mérgesnek lenni a világra. Szerintem egyszerűen nem normális, hogy ezt kimondta, korától függetlenül nem élt még semmit, nem is érdemes ezzel foglalkozni, csak felhúzott. Megértem az állatbarátokat, én megsirattam egy hörcsögömet, papagájt, egy szeretett kutyát is láttam meghalni 10 évesen (de ő már nagyon szenvedett és "kiérdemelte" a halált azután).
Nem értem a kutyás ismerősöm és sajnálom, mert ezek szerint semmit nem élt még és nehéz lesz neki mást elviselni később ha most ennyire nincs ehhez érzése.
Ritka faragatlan volt az illető. Hogy mondhat ilyet valaki akinek akinek most halt meg az édesanyja?
Én személy szerint legalább annyira lennék szomorú ha a drága macskám halna meg mint egy közeli szerettem, de ez azért a pofátlanság ne továbbja
Nagyon pofátlan, tényleg sajnálom, hogy nem szereti az embereket, de a nagy fájdalmában is lehetne annyira tapintatos, hogy erről hallgat.
Köszönöm a véleményeket és részvétem mindenkinek aki megtapasztalta már ezt a veszteséget, mivel nekem nincs kapcsolatom anyámmal, valószínűleg én ezt nem fogom megtapasztalni, de át tudom érezni, a kutyás nő úgy tűnik nem.
Egyébként terhes a kutyát gyászoló nő, valószínűleg most fogja megtapasztalni az emberi szeretetet, nem ítélem el...annyira.
Én egy ilyen emberrel biztosan soha többet nem állnék szóba! Keressen akkor egy kutyát, aki megvigasztalja.
Nyilván szomorú és szörnyű, hogy elvesztette a kutyáját, de épeszű embernek eszébe sem jut ezt egy szülő elvesztése fölé helyezni, főleg nem ilyen megjegyzéssel!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!