Ezek alapján én zárkózott vagyok? Mit tudnék kezdeni a viselkedésemmel? Egyáltalán kell bármit is csinálnom, ha már megszoktam így?

Felvázolom a helyzetet. Alapesetben nem vagyok barátságtalan, de őszintén szólva egy barátom sincs, sőt túl közeli ismerőseim sem, akikkel tartanám a kapcsolatot (egyedül a szülők azok, akikkel hetente egyszer beszélek, illetve a kollégáim). Nem akarok barátokat, ismerősöket. Azért nem, mert szégyenlem magam, amiért nem jártam neves iskolákba, nincs versenyképes szakmám, buta vagyok és nem voltak jó munkahelyeim (most van de én minden reggel úgy megyek be, hogy a nap végén elküldenek mert nem vagyok elég jó - próbaidő vagyok még). Mások egyetemre járnak/jártak vagy van jó szakmájuk, jó helyen dolgoznak, stb. Azért, hogy elkerüljem a kellemetlen kérdéseket (hol tanultál/hol dolgozol?) inkább kerülöm az embereket. Akkor lennék hajlandó nyitni az emberek felé (esetleg egy közösséghez csatlakozni), ha:

-lenne minimum egy főiskolai végzettségem (olyan, amit nem gúnyolnak ki vagy becsmérelnek le)

-stabil lenne a mostani munkahelyem (szerintem kirúgnak a jövőhónapban)

-lenne minimum 2 millió forint félretett pénzem, mint vésztartalék

Ezekkel az érzésekkel közel 5 éve nem tudok mit kezdeni. Sőt mi több, már ha akarnék sem tudnék változtatni magamon.