Minek éljek így, ha folyamatosan rosszul érzem magam?

Érzem, tudom, hogy valami nincs rendben a világgal. Naponta pár óra az, mikor talán a kedvem nem rossz, vagy kicsit jó, de semmiképpen sem kiemelkedő hangulatú. Nem történnek velem annyira rossz dolgok, inkább a körülöttem történő dolgok azok, amik úgy hatnak rám, hogy lehangolnak, elveszik az életkedvem. Minden téren, tehát az emberek viselkedése, a rossz rendszer, a pénz, a "szerelem", a család, de főként tényleg az emberek.

Igazából van egy olyan elképzelésem, hogy több világ van, ahová berakják az embereket valamilyen értékelés alapján. Ezeket a világokat felosztják %-os alapon, hogy mennyire jó és rossz. Ez kb 85-15% (rossz-jó), szerintem. Nem mehet le 10% alá a jó, mert akkor az emberek nem látnák értelmét az egésznek, ha csak tényleg, aprónyi jó lenne az egészben, és tele lenne rosszal. Most a mienk 5%-al meghaladja a határt, tehát még van benne egy minimális, ami miatt úgy érezzük, hogy talán van értelme az egésznek. Az a "jó a világos rendszerben", hogy hiábba van olyan világ ami 90%-ban rossz, akkor is van esélyed kitörni, ilyenek a milliárdosok, vagy akik igaz, lopnak, csalnak, hazudnak, mégis jól élnek. Lehet olyan világ is, ahol 90%-ban jó van, ott harmónia, szeretet, béke, de mondjuk a halál, betegségek, ami elenyésző, és a sok jó között észre sem vehető az a 10% rossz. Ott fejlődik minden, úgy, hogy közben nem vágják tönkre a környezetüket és a bolygót, akár naprendszert. Nem tudom, de valami olyasmi alapján lehet eldönteni, hogy ki hány %-os elosztású helyre kerüljön, hogy milyen ember volt az életében. Valószínűleg mindenki 50%-50%-os világban kezdni, aztán ahogy ott él, olyanba kerül. Ha ez így van, akkor én egy sz* r ember lehettem eddigi életeimben, és most szívok, nem látom értelmét az egésznek, érzem, hogy valami nem stimmel. Sokszor gondolok arra, hogy tényleg, mi van, ha végetvetek az egésznek? Csak gyáva vagyok, mert szeretném kipróbálni magam itt,hogy mégis mennyire vagyok képes, mire viszem? Eddig 18 év alatt semmisok, de az utóbbi pár évben, ahogyan tudatosodom, és fejlődöm szellemileg, egyre rosszabb. Boldogok a lelkiszegé...