Hogyan változott meg az életetek egyetemisták, miután otthagytátok a középiskolát?

Teljesen más tanulási stratégiát kellett választanom, hosszú idő volt, mire rájöttem, hogyan tudok hatékonyan tanulni az egyetemen, pedig sosem volt ilyen gondom a gimiben, jó tanuló voltam. Az időbeosztás is teljesen felborult, meg kellett tanulnom máshogy gazdálkodni az idővel, ez is sokáig tartott. Ezen kívül az volt még nehéz, hogy zh-k és vizsgák ugye ritkán vannak, így önmagamat kellett motiválnom a tanulásra, mert ha ellustultam, akkor már késő volt behozni a lemaradást hirtelen a számonkérés előtt. De mindent megtanultam, és most már tök jól boldogulok.

A gimnáziumban sem volt sok barátom, de ők mind megmaradtak az egyetem alatt is, néha találkozunk, de más városban tanulunk, mind sokat, így nehéz. Itt sem lett sok barátom az egyetemen, nem vagyok semelyik ilyen nagyobb társaságnak sem a tagja.

Párom nem változott gimi óta, szóval vele minden ugyanolyan, talán annyi, hogy kevesebbet tudunk együtt lenni, mert ő is egyetemista.

Nekem jobban tetszik az egyetem, mint a középiskola annak idején. Akkor sem tanultam különösebben sokat, mert bennem valahogy megragadnak az információk, de utáltam, hogy minden reggel korán be kellett menni, és este értem haza.

Most egyetemen végre csak a kötelező órákra kell beülnöm. Meg azokra, amiket kimondottan érdekesnek találok. Az első félévem volt a legegyszerűbb, játszi könnyedséggel mentek a zh-k és vizsgák. Most se szörnyű, csak sajnos mindenből vizsgáznom kell majd, nincs megajánlott jegy. Az én stratégiám anno az volt, hogy az aktuális nap előtt tanultam meg a tananyagot. Egyetemen ugyanezt teszem, csak kitolt intervallummal(mondjuk 1 héttel előtte kezdem, ha nagyon nehéz).

Régi barátaimmal tartom a kapcsolatot, és van egy új is, ami nekem elég. Csak a szakdolgozatot nem tudom, hogy fogom megírni. Félek, iszonyodom tőle.