Te mikor voltál a legboldogabb eddigi életedben?

A buddhizmusról és megvilágosodásról olvastam valami cikket, és közben olyan nagy flow élmény tört rám, hogy pizsamában kirohantam a kertbe és fetrengtem a hóban. Fokozta az élményt, hogy nem éreztem hidegnek.

Egyszer meg mosogatás közben a szappantartóból kezdett lecsöppenni egy kevéske gél, és ahogy a szivaccsal töröltem az edényt, ugyancsak átéreztem a pillanatot, ahogy a szivacsot a csepp alá tartom, és az pontosan akkor ráesik. El is csodálkoztam, hogy mennyire örülök egy ilyen gyakorlati szempontból jelentéktelen egybeesésnek.

Írás, programozás, rajzolás/festés közben is van, hogy magával ragad az ihlet, olyankor repül az idő, egyik pillanatban lemegy a nap, a másikban meg fölkel.

Nem szomorít el, hogy nem élhetem át újra, mert ami a külső körülményeket illeti, igazán nem kell sok hozzá. A belsőm meg csak nem olyan lökött, hogy kihagyna újabb lehetőségeket. :)

Szia Kérdező! A #11-nek igaza van, bármilyen lökött (jó értelemben)! :) Mármint abban, amit az utolsó mondatban írt...

Ugyanis miért ne lehetne még ilyen élményed egy nővel, mint a általad leírt 3? Mert még simán lehetne, de hogy valószínűleg nem lesz, az miattad van! Mert elkönyvelted az eddigi dolgokat ilyen idealizált jónak, és azt érzed, hogy ezekhez képest, az etalonokhoz képest a többi már csak ilyen semmi... Pont ez a baj. Régen spontán élted át az élményeket, nem gondolkodtál rajtuk, hogy "de jó lenne egy jó élményt átélni", és pont ezért voltak ezek jó élmények, maradandó emlékek. De most már nem spontán éled át az élményeidet, hanem mindent az ideálokhoz hasonlítgatsz (amik csak a fejedben ideálok! A valóságban ugyanolyan események voltak ezek a lányos sztorik is, amiket naponta átélsz most is...

Ne idealizáld a múltat, hanem éld a mát.