Te mikor voltál a legboldogabb eddigi életedben?

Nekem 3 ilyen időszak volt az életemben. Persze ezeken kívül is van nagyon sok jó emlékem.

1. Még gimnáziumban történt. Év közben pont karácsony előtt decemberben váltottam iskolát. Az új suliban az új osztályomban volt egy lány, aki elsőre nagyon-nagyon megtetszett. A karácsony előtti egymás megajándékozásában már én is részt vettem. És mit ad isten, pont az ő nevét húztam ki. Gondoltam, hogy úr isten, milyen mázlim van, bele se merek gondolni. Már előre tervezgettem, hogy valami nagyon jó találó ajándékot kell neki adnom. Már nem emlékszem mit vettem neki, nem is ez a lényeg. Hanem az hogy az ajándékozáson derült ki, hogy ő meg engem húzott. Abban a pillanatban olyan hirtelen nagy intenzitású eufóriát éreztem, amit előtte és utána még soha.

Persze tudom, ez egy kívülállónak jelentéktelen dolog, de akkor nagyon-nagyon boldog voltam.

2. Egyetem utolsó évében mikor laborban a szakdolgozati munkámon dolgoztam. Ez egy 1 éves időszak volt. Itt is volt egy doktorandusz lány, akivel együtt dolgoztam és szépen egymásra is találtunk. Rengeteg közös munkánk volt. Sokszor éjszakába, sőt hajnalba nyúlóan dolgoztunk a laborban. Volt olyan is hogy az éjszakai járaton kísértem haza, vagy kiugrottunk vacsorázni a Zöld Pardonba. Aztán ott voltak a közös ebédek, ücsörgés az egyetem teaszán, közös filmnézések, stb. Szakmailag is nagy előrelépés volt az életemben. Nagyon szívesen gondolok erre vissza.

3. Már egyetem után, mikor hazaköltöztem és évekig nem volt állásom. Hogy hasznossá tegyem magam, felújítottam a komplett házat. Nagyon sok mindent megcsináltam SK, ami már 20 éve halogatva volt, de most végre volt rá időm, energiám. Aztán miután még mindig nem volt állásom, elkezdtem nyelviskolába járni. Emlékszem nagyon boldog voltam, hogy végre közösségbe járhatok. Mivel rengeteg időt és munkát tudtam fektetni a dologba, én voltam a csoportban messze a legjobb. Az külön inspirált és még nagyobb lendülettel vetettem bele magam a nyelvtanulásba, hogy mindenkinél jobb legyek. Persze ebben is volt rengeteg kő kemény melóm.

És mit ad isten, itt is volt a csoportban egy lány, aki nagyon bejött. Ráadásul arrafelé volt kollégista, amerre én laktam. Sokszor találkoztam vele a buszmegállóban. Mivel az órák este, sötétben voltak, rendszeresen hazakísértem a koleszba. De pont abban az időszakban a város legkülönbözőbb helyein is összefutottam vele, ami kicsit kezdett már-már vicces lenni.

Aztán persze a nyelvvizsga is meglett simán.

A 4. lehet hogy nálam is az lesz majd, ha végre megtalálom életem párját. De ez a 3 is olyan jó volt! Csak ha visszagondolok rájuk, az jut eszembe, hogy ilyen jó már soha többet nem lesz. Persze lesznek más jó dolgok is biztosan, de azok már nem ezek lesznek.

31/F