Ti megélitek az életet? Kihasználjátok, hogy csak egyszer élünk?

Amennyire csak lehet, megteszem =-]

Persze ez sok mindentől függ, rengeteg körülmény akadályozza azt, hogy Igazán Szabadnak érezhessem magam. Az Emberek, az általuk elvárt szabályok, az Élethez való hozzáállásuk, a gondolkodásmódjuk, a felületességük, az általánosságuk, az átlagosságuk, a szürkeségük... Úristen, de fullasztó érzés! Az ember úgy érzi, megfullad ennyi slamposságtól!

Muszáj kiengedni a gőzt! A többi ember nem tehet arról, hogy nem tudja az életet élvezni! Végtére is: mi az élet élvezete? A válasz egyszerű: Saját emberi szabadságod élvezete. Amikor érzed (és tudod), hogy szabad vagy: szabad, minden negatívumtól mentes gondolattól, szabad az emberek lenéző tekintetétől (mert irigyek, csak ezt még ők sem tudják, hogy te szabad vagy), szabad mindattól, ami korlátozna Téged abban, hogy egyszerűen jó kedved legyen...

...az életet valóban megélni kell, nem pedig álmodni. Ezt pedig úgy lehet (megélni), hogy szabad emberként úgy élsz, ahogyan neked esik jól. Persze néhány szabályt azért muszáj betartani, ahhoz, hogy érvényesülhessen az ember, és azért ne csak egy helyben álldogáljunk, hanem haladjunk is egyről a kettőre, de egyébiránt mindent muszáj kihasználni - hiszen ki a megmondhatója annak, hogy a következő életünkben emlékezni fogunk erre a mostani életünkre?

Kötve hiszem, hogy a következő életünkben erre, a mostani életünkre emlékezni fogunk, éppen ezért - mivel ez az egyetlen életünk (amire nagy valószínűséggel soha nem fogunk emlékezni többet, vagy ha igen, azt is csak töredékekben) - mindent, amit csak szeretnénk, ki kell próbálni és meg kell tenni.

Egyszer élünk... =-]

Nagyjából :D

Vannak terveim azokat próbálom megvalósítani.