Miért vagytok egyedül?

Ennek egyszerű oka van. Nem érzem rá késznek magam. Vannak dolgok, amiket nem fogadok el, talán szégyellek is magamon/magamban. Amúgy sem vagyok az a nagyon felszabadult ember, sőt, nagyon is "merev" vagyok (legyen az beszéd, tánc, ének, bármi), de ez még rá is tesz egy lapáttal. Vannak lányok, akik tetszenek nekem nagyon is, de nem tudom, hogy miért pont velem lennének. És hibáimból kifolyólag félek kezdeményezni, mert szinte csak azt érzem, hogy az elutasításokat kapnám.

21/F

Igy hozta az elet, pedig mar nagyon akarok szeretni egy lanyt, tiszta szivembol

F 22

Mert már nagyon régóta olyasvalaki iránt vágyakozom, akit nem kaphatok meg, de nem tudom elfelejteni egyelőre, mást meg nem tudok "befogadni" a helyére. Na meg az se segít mellette, hogy félénk vagyok, és annyira stresszes, hogy még egy randira se merek elmenni. Tehát ezek alapján arra tudok következtetni, hogy még nem is teljesen állok készen rá (kiv.: azzal az egy illetővel bármikor és bárhova elmennék, de hiába...).

18/L

Kisebb gondom is nagyobb most a baratno talalasnal.

Eloszor a karrieremet kell felepiteni, meg magammal kell foglalkoznom. Rendbe rakni...aztan johet majd a no. Mar volt nehany kapcsolatom, de tobbszor inkabb hatraltatott, mintsem eloremozditott.

Én azért vagyok egyedül mert nincs stabil jövedelmem

ebből következik az hogy nem tudok kielégíteni alapvető

igényeket. A másik hogy jelenleg és sajnos régen is így volt nem vagyok külsőre vonzó.

A belső pedig a külső után jön

lehetek akár milyen ha nem

élesztek vonzalmat. Végül pedig mindig a jó nők tetszenek

akik igényesek minden téren, náluk meg nincs esélyem.

26/f