Titeket mennyire zavar az, hogy egyre korábban sötétedik?

Én szeretem a korai sötétedést. Télen sötétben indulok el itthonról, és sötétben is érek haza. Szeretem a sötétet, az éjszakát, nekem tökéletes a tél.

Néha hiányoznak a késő esti, nyári naplementék, de számomra a téli éjszakák képesek pótolni azt a hangulatot.

Szerintem minden évszaknak megvan a maga szépsége, különlegessége. Én tanyán nőttem fel a városon kívül, a puszta határában az Alföldön. Mindig nagyon közel éreztem magamhoz a természetet, ha az iskolában valami baj ért, vagy most az egyetemen elegem van a sok rohanásból, hétvégén mindig elmegyek sétálni a pusztaságba, vagy csak kint vagyok a kertben... Minden évszaknak megvan a saját illata, a saját színei, miliője. Szerintem aki csak a városban él, annak fogalma sincs arról, miről beszélek :)

A nyarat szeretem a legjobban, mert az a legelevenebb, legszínesebb, legizgalmasabb. Imádom, amikor a perzselő napban millió tücsök ciripel egyszerre a szántóföldeken, imádom, hogy minden napszakban más-és más színek dominálnak, máshogy süt a nap. Az is jó, hogy korán kezd el világosodni és későn meg le a nap. Június végén még 23 óra körül is halványan látszik a nyugati égbolton az alkonyat, és éjjel már negyed 4 körül elkezd halványan derengeni a keleti égbolt. Vagyis alig van éjszaka. És ez nagyon izgalmas szerintem. Június 21-én, Szent Iván éjjelén ezért mindig fent maradok éjszaka (akkor a legrövidebb az éjjel). Ilyenkor sehová nem megyek el otthonról, a barátnőm sem tud sehová elrángatni, még vele sem találkozok, mert egyedül szeretek lenni azon az éjszakán. Nem tudom, miért.

Ebből következik, hogy amikor elkezd egyre korábban sötétedni, azt nem nagyon szeretem, de amikor beköszönt az ősz, akkor már nem nagyon érdekel. Úgyis egyetemen vagyok, és nincs időm ezzel foglalkozni. De a korai sötétedésnek is megvan a saját szépsége. Emlékszem, gyerekkoromban az őszi estéken mindig kint voltam a kertben és a kutyával játszottam vagy fára másztam. Már esteledett és köd volt, csípős hideg és amikor bementem a házba, odabent lobogott a tűz és olyan jó meleg volt! Almát ettem vagy szőlőt vagy sült tököt, és közben olvastam Verne regényeit... Hát, azok a hosszú, pokrócba burkolózós, Nemo kapitányos esték felejthetetlenek, esküszöm sokkal gazdagabbnak érzem a gyerekkoromat a legtöbb mai gyerekénél, akik télen-nyáron ugyanúgy játszanak a gépen és le se sz@rják, hogy odakint mi van...

És még nem is beszéltem a nyári záporokról, a téli hóesésről, a szánkózásról, a karácsonyról... Bárcsak még gyerek lennék :)

Engem is baromira zavar.

Kettőkor szoktam ébredni, utána még pár órát lustálkodom, és mire kimegyek az utcára, már sötét van, meg gatyarepesztő hideg is. Nem kellemes.