Mással is van ilyen?

Az iskola első évében kezdődött,hogy a nagyobbak állandóan szekálltak,most ne menjünk bele részletesebben,hogy-hogyan,de elég keményen.Ez folytatódott egésszen 8.végéig.Majd 9. év eljén kezdett néha megváltozni a személyiségem a személyiségem.PL:félek a pókoktól,de amikor épp az van velem - én úgy hívom,hogy a másik énem használlom - akkor simán megfogom őket,vagy PL:Az egyik gyerek jó párszor meg vert,de 9.O végén egyszer beszólt,ő az ajtónál állt én meg épp ki akartam menni rajta.Elindultam,úgy terveztem,hogy elmegyek csöndben mellette,hátha nem fogja folytatni,de aztán amikor mellé értem valamiért berúgtam a mosdó alá és betörtem az orrát.Amikor "őt"használlom,akkor sokkal több önbizalmam van,mindekinél jobb nak érzem magam.Focizni se tudtam soha,de ha fociztam is,akkor is mindig kapuba küldtek,amikor náha napján kint is voltam,akkor is annyit tudtam csinállni,hogy ha közelembe került a labda,akkor elrúgtam valamerre.Aztán multkor szintén kint voltam és megint jött "ő" és mérföldekkel jobban játszottam,mint máskor,sajnos csak pár percig.Ki is cseleztem pár embert.Természetesnek tűnt,mintha tudnám,hogy mit hogy kell csinállni,de aztán pár perc utánn el is ment.Aztán megint egy jó darabig nem jött elő,de mostanában (közép suli 3. osztály) elég gyakran érzem "őt".NEm értem a helyzetet..Bocsi,hogy ilyen hosszúra sikeredett,de még így is nagyon nagyon röviden mesélltem el.A válaszokat előre is köszönöm,még ha olyanok is,hogy "egéréé változol",mert azokon mindig jót nevetek,ha elég kreatívak.JA és 17/F.