Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mi a kedvenc versed?

Mi a kedvenc versed?

Figyelt kérdés
2014. szept. 2. 12:12
 1/6 anonim válasza:

Ady Endre-Az én menyasszonyom.

Horváth Ferenc-Más.

2014. szept. 2. 12:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:

József Attila: Nő a tükör előtt


A tükör előtt öltözik. Csupasz,

Akár a frissen megköszörült penge.

Nem látta férfi, mégis beleszúrja

Kegyetlen tükre minden férfi-szembe.


A tükör előtt öltözik. Gyapjú

Kelmét neki növeszt a férfi nyája.

Szoknyaként veszi magára a poklot

S az ég fodorként hullámzik alája.


Hajára aggat mély rejtelmeket,

Vagy hajnalból köti ragyogó kontyát

S a férfierő roppant vásznait

Ujjai apró szallagokra bontják.


Fülönfüggőül szívünket veszi,

Nem hallott zenét csak neki zenéljen

És nyelve alatt jéghegyeket hordoz,

Hogy forróságát elvermelje mélyen.


Lelkiismeretünket gyújtja föl,

Hogy szemöldökét véle bekormozza,

Tíz manikűrözött méregfogát és

Ajkát vérünkkel festi meg pirosra.


S már készen van és nincsen rajta más.

Á, dehogy! tán csak egy virágszál éppen!

Annyira egyszerűen indul el,

Hogy szőnyegére: holt agyunkra lépjen.



Hirtelen mindenki szereti a verseket, amióta a fb-on terjed ez a hülyeség... :)

2014. szept. 2. 12:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
Szerintem nem hülyeség. Eddig az egyetlen értelmes játék...
2014. szept. 2. 15:09
 4/6 anonim válasza:
Kölcsey Ferenc:Huszt
2014. szept. 3. 12:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim válasza:

Arany János - Híd-avatás


Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”

És kártya perdül, kártya mén;

Bedobta... késő visszavenni:

Ez az utolsó tétemény:

„Egy fiatal élet-remény.”


A kártya nem „fest”, - a fiúnak

Vérgyöngy izzad ki homlokán.

Tét elveszett!... ő vándorútnak

- Most már remény nélkül, magán -

Indúl a késő éjtszakán.


Előtte a folyam, az új hid,

Még rajta zászlók lengenek:

Ma szentelé föl a komoly hit,

S vidám zenével körmenet:

Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.


Halad középig, hova záros

Kapcsát ereszték mesteri;

Éjfélt is a négy parti város

Tornyában sorra elveri; -

Lenn, csillagok száz-ezeri.


S amint az óra, csengve, bongva,

Ki véknyan üt, ki vastagon,

S ő néz a visszás csillagokba:

Kél egy-egy árnyék a habon:

Ősz, gyermek, ifju, hajadon.


Elébb csak a fej nő ki állig,

S körülforog kiváncsian;

Majd az egész termet kiválik

S ujjonganak mindannyian:

„Uj hid! avatni mind! vigan.”


„Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!”

Fehérben ifju és leány

Ölelkezik s a hídon van már:

„Egymásé a halál után!”

S buknak, - mint egykor igazán.


Taps várja. - „Most a millióson

Van a sor: bátran, öregem!” -

„Ha megszökött minden adósom:

Igy szökni tisztesebb nekem!”

S elsímul a víz tükre lenn.


Hivatlanul is jönnek aztán

A harmadik, a negyedik:

„Én a quaternót elszalasztám!”

„Én a becsűletet, - pedig

Viseltem négy évtizedig.”


S kört körre hány a barna hullám,

Amint letűnnek, itt vagy ott.

Jön egy fiú: „Én most tanúlám

Az elsőt: pénzem elfogyott:

Nem adtak: ugrom hát nagyot!”


Egy tisztes agg, fehér szakállal,

Lassan a hídra vánszorog:

„Hordozta ez, míg birta vállal,

A létet: mégis nyomorog!” -

Fogadd be, nyilt örvény-torok!


Unalmas arc, félig kifestve -

Egy úri nő lomhán kikel:

„Ah, kínos élet: reggel, estve

Öltözni és vetkezni kell!”

Ezt is hullámok nyelik el.


Nagy zajjal egy dúlt férfi váza

Csörtet fel és vigyorgva mond:

„Enyém a hadvezéri pálca,

Mely megveré Napoleont!”

A többi sugdos: „a bolond!...”


Szurtos fiú ennek nyakába

Hátul röhögve ott terem

S ketten repűlnek a Dunába:

„Lábszijjra várt a mesterem:

No, várjon, míg megkérlelem!”


„Én dús vagyok” kiált egy másik

S élvezni többé nem tudom! -”

„Én hű valék a kézfogásig

S elvette Alfréd a hugom’!”

Eltűnnek mind, a járt uton.


„Párbajban ezt én így fogadtam:

Menj hát elül, sötét golyó’! -”

„Én a szemérmet félrehagytam,

És íme, az lőn bosszuló:

Most vőlegényem a folyó. -”


Igy, s már nem egyenkint, - seregben,

Cikázva, némán ugranak,

Mint röpke hal a tengerekben;

Vagy mint csoportos madarak

Föl-fölreppenve, szállanak.


Órjás szemekben hull e zápor,

Lenn táncol órjás buborék;

Félkörben az öngyilkos tábor

Zúg fel s le, mint malomkerék;

A Duna győzi s adja még.


Néz a fiú... nem látja többé,

Elméje bódult, szeme vak;

De, amint sűrübbé, sürübbé

Nő a veszélyes forgatag:

Megérzi sodrát, hogy ragad.


S nincs ellenállás e viharnak, -

Széttörni e varázsgyürüt

Nincsen hatalma földi karnak. -

Mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.

2014. szept. 12. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim válasza:

Nekem van egy versem,én írtam,de nemtom befejezni tovább :D Egy lányról írtam.

Íme:

Színfalak mögött megbúvú,

Gyönyörű fájdalom.

Mely hol melengeti,

Hol tépi szívemet.

2014. okt. 9. 11:58
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!