Miért van az, hogy nem is akarok szinte senkit megismerni? 18F
Van egy szűk "baráti" köröm(4-5 ember), heti 1x összejárunk, meg 2-3-an elmegyünk heti 4x gyúrni. Ezen kívül van egy online társaság, akikkel(3-4) játszunk napi szinten 1-2 órát. Nem vagyok egy beszédes gyerek azokkal, akiket nem igazán ismerek, és idegenekkel meg nem is tudok miről beszélgetni, nagyon ritka az az ember, akivel tudok pár szót váltani úgy, hogy nem, vagy csak minimálisan ismerem. Még azokat is kerülöm inkább, akiket ismerek, de nem közelről, mert nem akarok beszélgetni, nem vagyok kíváncsi rájuk. Se lányt, se fiút nem tudok az ismeretségi körömből, akivel lenne legalább néhány közös témánk. Mivel a "baráti" kör is a bulizás, pia, kondi 3-as-ból áll ki, ezért velük sem élvezem igazán a beszélgetéseket. Ha van 1 ember, aki próbál velem ismerkedni, beszélgetünk pár mondatot, aztán kiderül, hogy ő sem olyan, amilyennek vártam, ezért el is akarom felejteni minél előbb.
Nem tudom, miből fakad ez, biztos bennem van a hiba, más simán ismerkedik-barátkozik, és jobban szeretek egyedül lenni, mert nincs még egy olyan ember, akivel igazán kiismernénk egymást, és ellennénk. Mellesleg INTP vagyok, ami szerintem ritka az ismertségi körömben..
Fogalmam sincs, mi az az INTP, de erről csak te tehetsz.
Szerintem nem online társasággal kéne haverkodnod, mert azok nincsenek ott, ha sz.r kedved van. Egész egyszerűen csak ismerkedni kell, a meglévő barátaid felé jobban megnyílni. Az nem barátság, ha csak inni tudtok együtt. Lehet, hogy túl sok elvárásod van az emberek felé. Azért, mert nem pont olyan, mint te, nem feltétlenül rossz. Meg kell találni a jó dolgokat is az emberekben, nem egyből azt keresni, hogy mi nincs meg bennük. Amíg te magad nem ismerkedsz, nem is fogsz találni senkit, mert nem hullanak az öledbe a barátok. Szerintem hülyeség rögtön az elején feladni egy ismeretséget csak azért, mert nem olyan, mint amilyennek vártad. Létezik az a szó, hogy első benyomás (és itt nem az első lerészegedésedre gondolok), ami nem feltétlenül az, mint amilyen később lesz a véleményed egy illetőről.
Tényleg, beszélgess vele hosszabban és a jó tulajdonságaira figyelj, ne arra, hogy mi hiányzik belőle. Adj időt az embereknek. :)
Az INTP egy lélektantípus. Tessék: [link]
Igen, lehet, hogy nem a rosszat kellene keresni, de rögtön a közöny, az általánosság jut eszembe minden egyes emberről aki próbál ismerkedni velem, pedig az elejének muszáj annak lenni, tudom. Egyébként nem voltam még részeg.. Nem berúgni szoktunk (mármint én), csak iszogatni.
Csináld azt, hogy ha megismersz egy embert, aki kicsit is, tényleg, minimálisan szimpatikus, azzal elmélyültebben beszélgetsz. Tök általános dolgokról. Nekem is van olyan barátnőm, akivel évek óta ismerjük egymást, de még most is derül ki olyan dolog, ami közös bennünk. Tényleg ahhoz, hogy valakit megítélj, nem elég csak felszínesen megismerni. Minden ember más :)
Amúgy örülök neki, hogy nem rúgtál még be 18 évesen, ritka az ilyen. :D
Túl pesszimista vagy :D
Én se szeretek ismerkedni, de a barátaimban azért még bízok, hogy számíthatok rájuk.
Szerintem nem baj, ha interneten is barátkozol, ezzel tudsz gyakorolni az élő beszélgetésekre:)
Ès nem baj, ha nem vagy olyan, mint a többiek. Járd a saját utadat, csak maradj is normális azért^~^
Sok sikert! 17/L
Csak nagyon kevés az az ember, aki szimpatikus. Aztán rögtön beszéljek vele mélyebben? Másnak sem tudok megnyílni igazán, nem, hogy még egy ismeretlenebb személynek.
Voltam már közel ahhoz, hogy berúgjak, de mindig tudom, hol a határ.
Nem azt mondom, hogy kezd el neki ecsetelni a lelkivilágod:)
De lehet, hogy először nem lesz szimpi, viszont a későbbiekben ez megváltozhat. Fontos az első benyomás, de ennyiből nem fogod kiismerni az egész embert^^
De rendben, te tudod:D Remélem, a többiek kitalálnak valamit:P
Én INTP/INFP vagyok, valahol a kettő határán. :) Én sem tudok beszélgetni az emberekkel; egy barátnőm van, akivel bármennyit tudunk fecsegni, de mindenki mással csak a kínos csend, vagy a még kínosabb beszélgetés. Az online világban könnyebben megy, de itt is csak egy ideig, néhány beszélgetés után ugyanolyan suta leszek, mint élőben. Lehetséges, hogy szorongásos vagy, mint én. Talán szociális fóbia depresszió? Esélyesnek tartod?
19L
Mintha magamat olvastam volna.. én egyáltalán nem szeretek idegenekkel beszélni, sosem jut eszembe semmi, amit mondhatnék, ezért folyton lázasan gondolkozok, mit kéne mondanom, és ez nagyon lefáraszt és kellemetlenül érint, emiatt leginkább mások szoktak beszélni én meg csak hallgatom őket, és közben folyton azt várom, hogy hadd mehessek már és ne kelljen vele beszélnem.. pedig nem is az, hogy nem szimpatikus az ember, vagy valami, egyszerűen nem nekem találták ki a kommunikációt:D még úgymond a közelebbi barátaimnak sem tudok teljesen megnyílni, egyedül egy emberrel tudok teljesen önmagam lenni, a barátommal, csak vele tudok mindenféle feszélyek nélkül beszélni. De amúgy én is jobban szeretek egyedül lenni, a barátomon kívül nem vágyom senkinek a társaságára. Engem ez csak azért zavar, mert félek előre, mi lesz pl ha lesz munkahelyem, ott sajnos nem tudom elkerülni az embereket, pedig ha tehetném nagyon szívesen megtenném.
Na de szóval ne gondold, hogy benned van a hiba, te ilyen vagy és kész, ezzel nincs semmi probléma, hisz mindenki más, de ahogy látod sokan vannak akik hozzád hasonlóak :)
Nyugi, én is ilyen vagyok, de már nem is akarok megváltozni. Nincs az sehol előírva, hogy kötelezően mindenkinek nyitottnak meg ismerkedőnek kellene lennie.
Ha ennek akarnék megfelelni, olyan lenne, mintha ráerőszakolnék valamit magamra, ami nem én vgayok, és ettől ugyanúgy rosszul éreném magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!