Utálom magam. Mit tehetnék? (Kérlek csak akkor válaszolj ha végigolvastad)

Nem igaz, hogy megérdemelted ezt a sok rosszat amit kaptál, mert ahogy már egyszer írták is: ezt senki nem érdemli meg :)

Igen, azzal is egyetértek, hogy kell valami cél az életedben, hiszen abból lesz majd erőd újra és újra felkelni. Szerintem vállalj önkéntes feladatokat, hiszen baromi jó érzés másokon segíteni, és minden egyes alkalom után egy kicsivel többnek érzed majd magad. Belenézni a rászoruló- akár állatok, akár emberek- szemeibe, és látni azt a hálát felbecsülhetetlen. Ha esetleg ez még se megoldható, néha kiülhetnél a parkba, és idős emberekkel beszélgethetnél. Ebből nem csak sokat tanulhat az ember, de részesévé is válik valaminek. Az időseknek, már legalábbis a kedvesebbik fajtának könnyebb megfelelni, bármiért hálásak :) Kicsit eltértem, de szerintem ez egy nagyon jó önbizalom növelő megoldás lehet, minden napba vihetsz általa egy kis szépet, egy kis jót :)

Végül még annyit: az öngyilkosságot pedig felejtsd el, nem lehetsz olyan önző, hogy egy csodálatos lánytól elvedd a nagy Ő-t!! :)

Szívemből szóltál, ugyanígy érzek....

20/l

Olyan nincs, hogy értelmetlenül vagy itt. Miért, minek van értelme egyáltalán, ha úgy mélyen belegondolsz? "Minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!" Ha tényleg meggondolod, amit az egyik előttem válaszoló írt, és nyitsz a vallás felé, akkor ajánlom figyelmedbe a Prédikátor könyvét.

Lehet, hogy most nincsenek terveid, de majd lesznek. Lehet, hogy most nem vagy képes szeretni senkit, de egyszer úgyis szembejön valaki, aki majd megváltoztatja. Unalmas lennél? Senki sem az - talán a gimis kémiatanáromat leszámítva. Én úgy tapasztaltam, hogy az emberek általában nem gonoszak, így nem hinném, hogy mindenki csak kihasználna. Mondjuk alapjába véve a barátság is a kölcsönös kihasználáson alapul. Senki sem azért barátkozik valakivel, hogy annak jó legyen, hanem azért, mert ebből a kapcsolatból mindkét fél nyerhet valamit.

Önbizalmat senki más nem adhat neked - megjegyzem, nekem sincs sok - azt csak te építhetsz fel magadnak. Volt egy osztálytársam, aki nagyon nagyra volt magával, igazi egoista volt, akinek semmi más nem számított, csak a hírneve és az, hogy mások hogy néznek rá. Egyszer megkérdezték tőle, hogy mire van olyan nagy arca, mire azt válaszolta, hogy miért is ne lenne, ha egyszer tudja magáról , hogy vannak értékei is. Ugyan ki akarná a negatív tulajdonságait kimutatni mások felé?

Szerintem keresd meg a saját előnyös tulajdonságaidat - mert biztos vagyok benne, hogy több is van - és próbáld meg tudatosítani magadban, hogy mik azok.

Sosem késő elölről kezdeni. Tapasztalatból tudom, hogy az önsajnáltatás olykor jól esik, sőt, nagyon jól. De semmi értelme, ha nem teszel azért, hogy a dolgok megváltozzanak. A világ nem fog, hát neked kell.

Kicsit hosszúra sikeredtem, és lehet, hogy semmit nem segítek, de azért szerintem érdemes elgondolkodni a dolgon.

Mintha én írtam volna.

Pedig még sütöttem is szalonnát, de nem lett jobb.

Az a vicc, hogy a barátaim, vagy a családom néha mondják, dicsérnek, de csak mérges leszek tőle, mert úgy érzem, gúnyolnak, pedig belül tudom, hogy nem azért mondják.

Ha elérek valamit, például megcsináltam a jogsit elsőre, max ponttal, örülök egy kis ideig, aztán egy hang megszólal a fejemben: ugyan már, ezt bárki meg tudja csinálni! Megcsináltam az angol nyelvvizsgát 95%-ra: pf, hiszen mások is megcsinálják, minek örülsz? Egy híján tiszta ötös az érettségim? El ne bízd magad, mindenki leteszi az érettségit, nem igaz? Azt hiszed, elértél bármit is?

Nem tudok mit kezdeni magammal. Már a szakdolgozatot kéne írnom, de nem merem, mert már azon a ponton vagyok, hogy mi van, ha nem lesz jó? Ha azt mondja a konzulensem, hogy ez egy darab sz*r? Nem bírnám elviselni, ha visszadobná. Már annyira félek, hogy legszívesebben kibuknék, vagyis otthagynám.