Utálom magam. Mit tehetnék? (Kérlek csak akkor válaszolj ha végigolvastad)

Nagyon utálom magam, az életem szart se ér. Semmire nem vagyok képes, teljesen értelmetelnül vagyok itt. Nincs különösebb célom az életben, nem is lenne értelme, mert úgysem lennék képes elérni. Még a mindennapi dolgokra is képtelen vagyok néha, mert utálok emberek közé menni, és nem tudom normálisan kifejezni magam ha ismeretlenekkel kell beszélnem. Egész nap csak itthon ülök és elütöm az időm mindenfélével, olvasok, filmet nézek, zenét hallgatok. Teljesen unalmas az életem, és ha valami történne az elől menekülök, mert nem tudom normálisan kezelni a változásokat sem, mindentől félek. Soha nem járok társaságba, kerülöm az embereket. Mások se tartanak már túl sokra, mert látják hogy milyen vagyok. Amíg középiskolás voltam, az osztálytársaim rendszeresen megaláztak, kiközösítettek, mert nem voltam olyan mint ők. Azt hiszem meg is érdemeltem, mert tényleg egy nagy szar vagyok, képtelen bármire, alkalmatlan az életre. Nincsenek barátaim, nem tudok szeretni se, mert mindenkiről azt hiszem hogy csak kihasznál, vagy csak bántani akar, és nem tudom elhinni hogy bárki is őszintén szeretne. A lányoknak se kellek, mert unalmas, ronda és bunkó vagyok. Nincs semmi önbizalmam. Még öngyilkosságra se vagyok képes, mert túl gyáva vagyok hozzá. A hangulatom meg kb olyan mint az időjárás, egy napon belül is nagyon sokat képes változni, de ettől még a helyzetem ugyanaz, és csak nagyon ritkán van olyan alkalom hogy képes vagyok normálisan elbeszélgetni más emberekkel. Most egyetemre járok, idáig eljutottam, de itt sem tudok úgy teljesíteni ahogy szeretnék, és nem látom semmi értelmét az egésznek, teljesen motiválatlan vagyok.

Még valami, aki azt írná hogy "sürgősen fordulj szakemberhez", vagy valami ilyesmi, az inkább ne is pazarolja az idejét! Aki meg olyasmit írna hogy "öld meg magad, azzal mindenkinek sokat segítenél", az inkább beszélgessen velem, mert szükségem van a biztatásra hogy meg bírjam tenni!