Hogy viseljem el legkönnyebben a depressziómat? 19/L

Ezen csak te magad tudsz segíteni! Ha már nem tanulsz menj el dolgozni vegyél ki egy szobát magadfajta fiatal lányokkal valami nagyobb városban ha nem bp.i vagy és majd lesznek körülötted olyan emberek akik szeretnek és megbecsülnek, de senki nem fog besétálni a szobádba hogy "szeretni akarlak" !

tenni kell érte! Az öngyilkosság a gyáva emberek kenyere ha ezt akarod 19 évesen tedd, de ez nem megoldás az életre!

Olvasni tudsz?

Akkor ezt olvasd el: Frankl: ...mégis mondj igent az életre.

Csak te tudod magad megmenteni, más csak segíthet ebben!

Persze sok narcisztikus fog rohanni "segíteni" neked, amennyiben irányíthatnak téged és dönthetnek helyetted. Nem ez a megoldás!

Szerintem nézz egy konditermet és edz keményen. A lényeg hogy másra tereld a figyelmed plusz ott még pozitív emberekkel találkozol ami megnövelheti az energia szinted.

Szabadulj ki abból a környezetből mert leveszi az energiádat és ebből brutál nehéz kilépni segítség nélkül. Hiába a lelkesítő videó, pozitív könyvek meg az Atyaúristen. Ki kell mozdulni, lépni kell, cselekedni kell. Lehet ez másképp is, mint ahogy most van :)

Találj elfoglaltságot, ami leköt, szervezd át az életed, tűzz ki célokat magadnak és dolgozz, hogy elérd. Járj sportolni, dolgozz legalább részmunkaidőben, ha káros szenvedélyed van, hagyd abba. Aludj rendszeresen, táplálkozz tudatosan, egészségesen. Gondolj pozitív dolgokra. Csak magaddal foglalkozz, a célod elérésével.

A legfontosabb: a napod, ha nem is minden egyes percének, de 95%-ának legyen valami haszna, soha ne unatkozz! Ha más nem, tanulj valami újat. Egyrészt így nem agyalod túl a dolgokat, másrészt minőségi javulás lesz az életedben.

Kezdd apránként a változást, hogy legyen sikerélményed. A felsorolt dolgok eleinte nehéznek tűnhetnek, főleg a szüleidnek lehet fura, kicsit vissza is húzhatnak, ez ne tántorítson el. Foglalkozz csak magaddal, ha rosszat szólnak rád, engedd el a füled mellett, ha jót, tartsd meg. Mindig a pozitív dolgokat értékeld.

Olyan dolgok ezek, amihez nem kell különösebb tehetség. Ha látják rajtad, hogy küzdesz valamiért, másképp állnak hozzád az emberek, az önbizalmad is felvesz egy normális értéket.

Ennyit tudtam mondani saját tapasztalatból.

Ha szeretnél nekem írhatsz. Én sem tudok beszélni a szüleimmel sem, mert szerintem ők olyan típusú szülők, akiknek azért kellett a gyerek(én), mert az a társadalmilag elfogadott, hogy van gyerek(főleg régen).

Olyan "barátaim" vannak, akik azt mondják, hogy barátok, pedig nagyon távol állnak ők a baráttó. Van valaki akit szeretek/szeretnék szeretni, de valószínűleg ő nem viszonozná. Így másra rá sem tudok nézni.

Ezt a meghalás dolgot verd ki a fejedből! Inkább írj, meghallgatlak szívesen.:)