Hogy fogalmaznátok meg azt az érzést, amire azt mondják, hogy örömömben kiszaladnék a világból?

Sokan mondják, hogy ha újra fiatalok lennének, vagy ha sok pénzük lenne, vagy ha ez, és ez történne velük, akkor kiszaladnának az világból a boldogságtól. Azt vettem észre, hogy ehhez az érzéshez nagy elvárásokat kötnek, amik teljesülésére nincs, vagy nagyon kicsi az esély, tehát nem élhetik át ezt a boldogságot.

De én szoktam úgy érezni, hogy olyan boldog vagyok, hogy tényleg legszívesebben elkezdenék rohanni, és futnék, szökdelnék, és vigyorognék. Ezt általában egy napsütéses helyen képzelem el, természetben, egy kis úton, ami az erdő és a rét mellett van, virágokkal, meg pillangókkal, éy egy szoknyás ruhába lennek. Lehet ez hülyeség, de tényleg azoktam így érezni. Ez leginkább olyan dolgok hatására jön létre, ami nem fizikai, és a szerelemmel kapcsolatos. Vagy ha olyan jó napom van, éy úgy érzem, hogy minden jó.

Mást ezt hogy képzeli? Másoknál is van ilyen érzés? Hogy képzelik el ezt a futás dolgot, ha így érzik magukat?

Bocsánat, ha hosszú, és idétlen ez a kérdés, de ez foglalkoztat már pár hónapja :) előre is köszönöm a válaszokat! :)