Ti hogyan oldanátok ezt meg?

Nem lenne okom elégedetlenkedni, de aggaszt a jövő. Jelenleg semmi problémám. 23 éves lány vagyok, kisvároban élek. Irtó nagy szerencsétlenségnek érzem magam. Olyan szakmát választottam ami nem tipikus 8 órás, inkább esténként lenne rá igény vagy magánszolgáltatásként. Nem kell semmi rosszra gondolni... Inkább egyéni vállalkozásként lenne kivitelezhető, egészségügyhöz kapcsolódik, ez a téma érdekel a legjobban. Diplomám nincs még, ami érdekel ahhoz újra kéne érettségizni, hogy felvegyenek és más városban kellene élnem albérletben. Nem ez a fő gond, hanem 27 éves lennék mire végzek. Na most az sem állapot, hogy addig szülők segítsenek. Addigra már gyereket szeretnék egy normális párkapcsolatban, önállóan élni. Jogsit több, mint egy éve csinálom, 5x buktam, PÁV IV-en átmentem. Jövőhét után vizsgázom megint újra.

Még 13-14 évesen amíg nem jött divatba az alkoholizálás addig szerettem bulizni, meg amíg nem kezdődött el ez a mindenkivel kavarás dolog. Hozzám nem igazán közeledtek, időnként kaptam pár szerelmes levelet és ennyi. Lényeg, hogy nem tudtam barátságokat kialakítani, mert kicsit zárkózottabb voltam, talán túl komoly koromhoz képest, és elszigetelődtem, nem beszéltem állandóan, valahogy nem tudtam elfogadtatni magam. Emiatt kezdtem elhanyagolni magam, aztán most újra úgymond magamra találtam. Barátaim nincsenek, nem szeretném magam másokra erőltetni, meg félek, hogy elítélnének, hogy azon vagyok, hogy tökéletesítsem a tudásom mikorra elkezdek dolgozni, mert addig is eltartanak itthon. Amiért hálás vagyok és próbálok itthon is segíteni.

Szívesen kimozdulnék, mennék állandóan mindenfelé, de családon kívül nincs kivel.

Komoly barátom még nem volt, csak pár hónapos kapcsolatok, kezd zavarni, hogy nem igazán van tapasztalatom milyen egy párkapcsolatban. Nem mondom, hogy a tökéletest keresem, de megválogatom kire fordítom az időm. Olyanok helyett akik mellett csak az időt pazarolnánk egymás mellett mert nem értenénk meg egymást, nem vonz, inkább elmegyek futni vagy kirándulni. Tele vagyok kihasználatlan lehetőségekkel.

Szeretnék tapasztalatokat szerezni, de nem úgy, hogy idegenekkel állok le kavarni. Szeretnék ismerkedni, barátokat szerezni, de sajnálom az időt akiknél úgy érzem csak időtöltés lenne és nem azért, mert kedveljük egymást. Szeretnék dolgozni, de jó lenne még képezni magam, hogy normálisan tudjak élni, gyereket is eltartani. Azt sem tudom hol folytassam, itthon éljek, a városban, de külön házban vagy Bp, esetleg egy másik "vidéki" nagyobb város ahol tanulhatok/dolgozhatok. Azt sem tudom hogyan ismerhetnék meg így valakivel akivel együtt is bírnánk élni hosszabb ideig, akivel lenne jövőnk is... Egyedül hová mehetne el az ember? Régi ismerősök egy sem ír rám, hogy hogy vagyok, mi van velem. Csoda, hogy még nem csavarodtam be és normális maradtam, csak a családnak köszönhetem ezt is. De ugyanakkor önállóan mégis csak jobban tudnám alakítani az életem, lenne saját akaratom, vagyis jobban meg tudnám élni amiket szeretnék, feltéve ha lenne kikkel.

Valahogy mégis azt érzem, hogy még nincs veszve semmi. Ha van kedve beszélgetni valakinek az sincs ellenemre. Távolság sem zavar, bár alapvetően nem ismerkedési szándékkal írtam a kérdést.