Kezdőoldal » Emberek » Egyéb kérdések » Mit kezdjek ezzel a helyzettel?

Különlegescsajszi kérdése:

Mit kezdjek ezzel a helyzettel?

Figyelt kérdés
Nos hát nem tudom leírjam-e..! Mármint a konkrét problémát..! Hát azt nem tudom,vagyis inkább nem merem,mert szégyellem! Pedig tudom,hogy nem kéne szégyellni,mert akkor nem gyógyulok meg,és azt is tudom,hogy ez nem szégyen! Inkább elmesélem,hogy mit tapasztalok mostanában.. !! Kezdem azzal,hogy ma este olvastam itt a neten valamit,és egyszerűen nem tudta az agyam értelmezni amit olvastam,többször is el kellett olvasom,hát nem tudom,de ilyen konkrétan még nem hiszem,hogy volt velem..! A másik probléma meg az,hogy már évek óta nem dolgozom,egyszerűen nem tudok elállni dolgozni,ami anyagilag is nagyon nagy hátrányt jelentett és még most is,a múltkor jelentkeztem be egy melóhelyre,(itt 50.ezer ft.-ot lehet keresni,pedig jó lenne ez is)arra várok,hogy szóljanak,de nagyon,mert nagyon szeretnék menni dolgozni!! És azt érzem,meg tudom is,hogy ez is a probléma forrása,amiért most is tartok,úgy érzem,hogy eluntam az életemet itthon,teljesen begyepesedtem emiatt a lassan 4 éve tartó munkanélküliség miatt! A párommal sem olyan jó a kapcsolatunk! Tegnap pl. nagyon durván összevesztünk , amit ma úgy érzek,hogy nagyon bánok,mert olyan,mintha ő szabadulni akarna tőlem,én természetesen tőle nem,meg olyan,mintha ő már nem szeretne,én meg nagyon szeretem,és szerelemmel,meg mintha már az is zavarná,hogy levegőt veszek, szinte már sehol sem vagyok neki jó helyen,de ha azt nézzük,ludas vagyok azért,amiért most itt tartunk,magamat ebből ne vonjam ki,hát nem tudom,majd rájön,hogy jobban kéne becsülnünk egymást,vagy majd az idő megoldja! De ha azt nézzük ő is hibás egy picikét,mert legalább egy kis jóra kéne törekedni,hogy ha mást nem is,de egy picit megszeressen vagy kialakuljon egy kicsivel jobb kapcsolat,mint ez a jelenlegi,de úgy nézett ki,hogy a kisujját sem mozdította,és mintha csak flegmázni tudna! Én értem az ő álláspontját,hogy én mennyire tönkretettem őt,meg mennyi sz.rt csináltam neki,(de jelzem,hogy az a sok sz.r nem volt szándékos,nem is értem miért voltak azok)és nagyon szégyellem magam,és bárcsak vissza csinálhatnám,vagy bárcsak lenne bátorságom,hogy ránézzek és bocsánatot kérjek tőle,mert ha már visszacsinálni nem lehet,akkor még ez is jobb,mint a semmi,de igaz is! lehet a napokban meg is teszem! De egy valami biztos az életben: Nagyon szeretem,vele akarom leélni az életemet,és ő az,akiért mindenre képes lennék! Ez a legőszintébb dolog az életemben! az biztos,hogy sok volt nekem is belőle,mármint ebből a flegmázásából,de az érzéseim nem változtak.. No de mondom,ez a párkapcsolati rész hosszú,nem is ez a lényeg,de ezt is belevettem,mert ahogy írtam,nem vagyunk most jól meg,és ez is stresszel vagy nyugtalanít..! Meg a másik,hogy amíg iskolás voltam állandóan csúfoltak,általánosba is,ipariba is folytatódott ez még,és ez is mély nyomot hagyhatott bennem,tudom,most hogy így a múltra visszagondolok..! és ha azt nézzük,(bár tudom én is,hogy ez lenne a legjobb megoldás)jobb lenne elmenni egy pszichológushoz meg ezekhez hasonlókhoz,mert úgy érzem,hogy már az életkedvem is elment..! Csak az a baj,hogy ezek nagy része fizetősök,sok helyen elkérnek 5000 e ft.-ot is,ami valljuk be nem az én/mi pénztárcánknak találtak ki.! Meg már nem vagyok kiskorú,22 lány vagyok,így ez a másik a fizetési érv mellé! Az a baj,hogy ezt kis korban kellett volna gyógyíttatni,de anyám mit sem törődött evvel.. -.-! Ja,-és jut eszembe.. Anyám..! Az ő viszonyuk is apuval az is tönkretett,mert megromlott a házasságuk,majd elváltak,de apu valszeg nem tudott ebbe beletörődni,és öngyilkosságokat követett el,de úgy,hogy mindig meg tudták menteni! De ő végül kb. 8-9 évvel ezelőtt csak öngyilkos lett! Ez is szerepet játszhatott..! Meg a tesómmal úgy nőttem fel,hogy sosem szerettek! hát nem tudom,mit írjak még..? Annyira rossz volt napokkal ezelőtt azt érezni,hogy senkitől sem kérhetek segítséget,de most hogy gondoltam erre az oldalra... Amúgy ne haragudjatok,hogy hosszú lett,mert biztos az lett,de ezt nem lehet röviden leírni.!:D Valami tanács,de inkább segítség kéne,és szerintem FELTÉTLENÜL! Amúgy az öngyilkosság is már nem egyszer fordult meg a fejemben,de még úgy komolyan sosem mertem magammal csinálni semmit!! Ahhoz szerintem amúgy is egy nem tiszta elme kell !! Volt vagy van valaki ilyen helyzetben? Az is írhat! Köszi hogy elolvastátok!
2014. jún. 24. 20:09
 1/1 Komlós Henrietta válasza:

22 évesen az ember még elég fiatal ahhoz, hogy újrakezdje az életét, úgyhogy fel a fejjel! :)


Hasonló helyzetben ugyan még nem voltam, de ismerem ezt az elkedvtelenedést és a járulékos figyelemhiányt. Ez nem betegség, hanem rosszkedv és azokkal is előfordul, akiknek látszólag sínen van az élete.


Van olyan családtag, vagy ismerős akinek őszintén kibeszélheted a problémát személyesen? Ha nincs, akkor ülj le a barátoddal és neki meséld el, amit írtál. Valószínűleg azért flegma, mert már sok viharon keresztül mentetek (hány éve is jártok?) Egy erős kapcsolatban bármit megbeszélhettek és neked most szükséged is van egy erős kapcsolatra, hogy valaki melletted legyen.


A párválasztás szerencse kérdése is. Nem ismerem a barátodat. Neki van munkája? Olyan férfi, aki nem szereti, ha egy nő irányítja, állandóan a haverjaival lóg és nem szeret romantikázni, vagy pedig régebben ennek az ellentéte volt, csak mostanában kedvtelenedett el ő is?


Munkaügyben pedig: azt, hogy miként légy jó szakember és hogyan mélyülj el dolgokban, az iskolás évek alatt lehet a legjobban megtanulni. Ha majd kapsz egy borzasztó monoton munkát, ne lenyeld a monotonitás okozta stresszt, hanem próbálj elvonatkoztatni tőle. Motiváld magad munka közben, ha kell, képzeld azt, hogy ez a küldetésed. A japánok is így szoktak dolgozni.


Viszont a motiválásban a szülőknek óriási felelőssége van. Az én lányom elég izgága volt, képtelen volt egy helyben ülni alsó tagozatos korában. Sokat kellett vele foglalkozni, mire kedve lett magától tanulni és így nem kallódott el. Ma kutatóként dolgozik Németországban.


Ezt csak azért írom, hogy ha majd lesz gyereked, hogyan neveld: sok türelem; leszidás helyett (bár néha az is kell) érzelmi ráhatások, mint például: "nem játszom veled, ha nem raksz rendet" (de soha se mondd azt, hogy: "nem szeretlek, ha nem raksz rendet"); ha rosszat csinál, ne azt mondd, hogy "ne csináld", hanem, hogy "ez nem tetszik nekem" (ez is érzelmi ráhatás); ha rosszul megy neki a házi feladat, találj majd ki olyat, amiben sikeres és úgy vezesd rá a problémára - a sikerélmény szárnyakat ad, a kudarc pedig kitépi azokat.


Remélem, minden kérdésedre választ adtam.

2014. jún. 25. 11:45
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!

Adataid védelme fontos számunkra!

Mint a weboldalak többsége az interneten, honlapunk működéséhez és célzott hirdetések megjelenítéséhez mi és hirdetési partnereink is cookie-kat tárolunk az általad használt eszközön. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, a hozzájárulásod szükséges. Erről az adatvédelmi tájékoztatónkban részletes információkhoz juthatsz, illetve bizonyos cookie-k használatával kapcsolatban további lehetőségeid vannak.