Mi a véleményetek azokról, akik póráz nélkül sétáltatják a kutyájukat a városban?

Ha jól nevelt kutya, aki láb mellett halad és minden körülmény közt azonnal behívható, engem nem zavar.

Az zavar, ha neveletlen az eb, de egy rendszabályt nehéz lenne ehhez idomítani. Leginkább az zavar, ha pl. satufékeznem kell az útra kikószáló kutyuli miatt - volt már rá példa. Az ilyen ebtartó a saját állatával szemben is felelőtlen.

Nem örülök, mert félek a kutyáktól, olyan környéken nőttem fel, ahol mindenféle fajta viselkedésű volt, barátságos és agresszív is, a mai napig utálok egyedül menni a szüleimhez, az a tíz perces gyaloglás az állomástól a házukig megőrjít, nem is értem, hogy tudtam arra napi szinten jönni-menni, amikor ott laktam.

Sajnos volt rossz élményem is, azóta görcsbe rándul a gyomrom, ha látok egy kutyát szabadon mászkálni.

"Uh, te nagyon furcsa kis nő vagy (mert hogy nő vagy, az 100%)

Először is, ha neked is van, akkor hogy tudsz félni a kutyáktól?"

Kedves válaszoló! Először is köszönöm a kedves jelzőt!

Egyszerű a dolog: kislánykoromban több nagy kutya is nekem ugrott, mint azt a válaszomban is írtam. Előtte nem féltem a kutyáktól, azóta sajnos igen.

Mivel mint írtam, panellakásban élek, én nem szerettem volna kutyát. A kutya véletlen került hozzánk; a gazdája nem tudott róla gondoskodni, mi pedig megsajnáltuk és befogadtuk. A hozzá hasonló 10 kg körüli kutyákkal megbarátkoztam már, de a nagyobbaktól még mindig félek. Az én kutyám nem most vakult meg; hála a túltenyésztésnek, fiatal kora óta folyton betegeskedik. Neki így nincsenek meg a többi kutyához hasonló jelzései és viselkedésmintája, amiből tanulhattam volna.

A kutyaiskoláról csak annyit, hogy helyette inkább a gyógyszereit meg az ennivalóját veszem meg. Iszonyatos pénz megy el havonta erre, mert sajnos folyamatosan kezelni kell a szemét (arról nem is beszélve, hogy hány orvost végigjártunk vele, hátha tudnak rajta segíteni). Remélem, nem veszed zokon, hogy a szuperhasznos iskola helyett inkább erre költök; még erre is épphogy alig futja.

Végül csak annyit, hogy mivel látom, nagyon az érzelmeidbe tapostam, elárulom, hogy azóta az általad leírt módszer szerint szoktunk eljárni. Akkor még újdonsült kutyatulajdonosok voltunk, épp elég volt beletanulnunk abba, mire van szüksége egy ilyen kis állatnak. Nem az volt az első, amire rákerestem a neten, hogy hogyan védjem meg a nagyobb kutyáktól, volt ennél fontosabb is. De ez szerintem nem változtat azon a tényen, hogy egy ekkora nagy kutya baromi félelmetes. Ha nem lett volna nálam a sajátom, valószínű akkor is ugyanígy megijedek.

Egyébként nem tudom, miért kellett így lehordanod. Én csak elmondtam a véleményemet a kérdésről, nem pedig azt hangoztattam, hogy profi kutyaszakértő vagyok.

Én olyan helyen élek, ahol szabad sétáltatni póráz nélkül. Mivel ahol élek a legtöbb kutyát estefelé kiengedik csavarogni, és játszani több kutyákkal, az itteni kutyák ismerik jól egymást, kivéve 1-2 kutyát kiket mindig házhoz kötnek és nem engedik magukra sétáltatni.

mivel az a kérdés, hogy mi a véleményem, hát, nekem az, hogy jól teszi az aki elengedi, (de, persze mivel én nagyon-nagyon kis városba élek, itt csak az a "szabály" , hogy legyen a kutyán nyakörv,) lehetséges mások is el akarnák engedni, csak nem tudnák a törvények miatt.

Szóval aki teheti azt ajánlom engedje el, mert a kutyának kell a szabadság.