Nem borzalmas az önzésbe belegondolni?

Miért szomorít el az, ami alapjáraton hozzátartozik az ember természetéhez??

Az ember mindig is önző volt, az is marad. Nevezhetjük önzőségnek, túlélési ösztön maradványainak, vagy akárminek attól még hozzátartozik az emberi természethez.

Ez van. Ezen nem tudsz változtatni viszont azt meg tudod tenni, hogy nem engeded, hogy kihasználjanak.

Mert megnyugtatja őket ez a tudat, hogy minden tökély.

Azért mégiscsak jobb azon filózni, hogy milyen jó barátaid/párod van mint arra, hogy mikor ki fog hátbaszúrni önzésből..

Nem egészen értem a problémádat.

Persze levágós, hogy miért ismerkednek, de hát amíg nem ismernek mi alapján döntsék el, hogy kivel ismerkedjenek? Nyilván nem az agyhalotthoz mész oda haverkodni.Abból mi hasznod van?

Ezt értem úgy, hogy 18 évesen még fiatal vagy, de ugyanakkor magabiztos. Azt gondolod, hogy átlátsz mindenen és mindenkin csak azért, mert bizonyos sablonokat észreveszel. Idővel viszont ez változni fog és mindig lesz valaki, aki nálad rafináltabban gondolkozik.

Ne bízd el magad sohasem, bármennyire is jól látnád a dolgokat, mert ez az első lépés a bukás felé.

csak a gondolkodó embereknek borzalmas.

10.000ből 1 embert fogsz találni, akit érdekel.

a felismerés után vagy kirekesztetté és különccé válik az ember, vagy (a többség) beolvadnak a masszába. valószínűleg az emberek legalább 60%a el sem jut a felismerésig, mert állatok szintjén él.

ennél sokkal borzalmasabb az, hogy önzésből képesek másokat hagyni szenvedni, vagy szenvedést okozni nekik.

igen, tudsz változtatni, de csak akkor ha hiszel benne és teszel érte. megváltani a világot egy csapásra valószínűleg nem fogod, de eldöntheted, hogy lesz e valami értelme az életednek, vagy te is zombiként várod a halált.

és shot runnak igaza van.