Motiváció vagy a kényszer miatt kelsz fel?

Változó.

Ma pl. azért keltem fel, mert már tele volt a húgyhólyagom.

A fizetésem motivál arra, hogy felkeljek és bemenjek dolgozni.

A kötbérem meg kényszerít arra, hogy felkeljek és bemenjek dolgozni.

Kötbért fizetek ha kések (fizetésből levonják).

Ha szólok előtte való nap, hogy közbejött valami, akkor "leadom a műszakot", vagy elcserélem valakivel, aki aznap nem dolgozik, így ő dolgozik helyettem. Ilyenkor a pénzt is ő kapja majd meg, nem én. Szóval ha előre tudom, hogy nem kelek fel, akkor előre is kell cselekednem, hogy ebből ne legyen baj.

Mostanában semmi jó nem történt velem, jönnek a vizsgák is és igen csak olyan érzésem van hogy megbukok, így eléggé kényszer de ha arra gondolok hogy délután haverokkal együtt vagyunk, elhülyéskedünk akkor az lehet motiváció is. Viszont a legnagyobb motiváció minden reggel hogy talán ez az a nap amikor megváltozik minden, vulgárisan hangzik de szerzek egy barátnőt, rendezettebben élem az életem, odafigyelek mit csinálok és ne csak egyik napról a másikra éljek, mások is elfogadnak, stb stb, és bízok benne hogy véget ér ez a balszerencsés időszakom. Komolyan úgy érzem mintha az elmúlt 7 évben eltörtem volna egy tükröt pedig nem vagyok babonás. Egyébként nem vagyok ilyen depis úgyhogy nincs különösebb bajom a reggelekkel ez csak a kötelező önsajnálat :D Bár szeptembertől megyek továbbtanulni úgyhogy még "messze vagyok" az álommunkámtól vagy hogy egyáltalán fix rendes ne diákmunkás keresetem legyen de motivál az álommunka, az álomház, az álomélet :D

20/F