Ha valakik szegényebbek nekik miért kellhet gyerek!?

A gyermekvállalás nem pénz kérdése.

Alapvetően nem az.

Ez arról szól, hogy te magad hogyan gondolkodsz az élet nagy dolgairól.

Én a magam életében úgy vagyok ezzel, hogy amíg magamat nem tudom egy biztonságos szinten ellátni, nem látok annyi stabil jövőt, hogy még baj esetén is megoldjuk, és nem tudok tartalékolni, vagy ha tudok, hamar visszaveszi a rossz időszak a tartalékaimat nulla közelébe, addig miért is kínozzak egy gyereket a teljes bizonytalansággal, és ami vele jár? Mert nem tekintem szentnek magam egyáltalán, teljesen tisztában vagyok vele, hogy a kilátástalanság némi éhezéssel fűszerezve minden ellenkező igyekezetem ellenére az állatot hozza ki belőlem, még ha csak ritkán és nehezen is. A következetlen, kiszámíthatatlan körülmények közt élő szülők pedig nehezen tudnak következetes és kiszámítható gyermekkort adni az övéiknek, erre számtalan példát is látni, és nem is gondolom magamról, hogy képes lennék rá.

És vannak, akik nem ilyenek. Nagyon nem. Nem akarnak előre gondolkodni, elintézik annyival, hogy mindig volt és lesz valahogy. Nem akarják belátni a hibáikat és vállalni a felelősséget értük, hanem a "jaj, nagyon szerettünk volna gyereket, és jaj, mindent megadtunk nektek, amit tudtunk, még többet is" mögé bújva osztják az észt (a szerencsésebbeknek, mert akinek veréssel válaszolnak, az még inkább elnyomottságra lesz kitanítva). Erről nincs törvény, találja ki mindenki, miért.