Mi történik velem?

Tinédzserkorban vagy, majd elmúlik.

Nem lettél erősebb és a reflexeid se lettek jobbak csak beképzeled magadnak mert szeretnél hasonlítani az assassinokra. Majd kinövöd.

Apafiguraként funkcionál az említett játékkarakter. Ebben a korban követőt, mentort keres a gyermek ösztönösen is. Kipróbálja magát mindenféle, követésre érdemesnek ítélt bőrben, így alakul, fejlődik, szerencsés esetben kristályosodik ki majd végül a személyisége. Ebben a folyamatban vagy benne te is most.

Tényleg nem fejlődött semmid. A reflexeid idegi alapon vannak, nem lehet őket lényegesen fejleszti egy játékkal sem. Ezenkívül az AC-k tényleg rohadt jók, és az AC modort én is kicsit átvettem, de tudni kell róla, hogy ez a modor manapság max. stresszkezelésre jó, de abszolúte hátrány, ha ilyennek látnak. Ezen kívül Ezio története nagyon jól sikeredett, de Edwardé, nos, valljuk be, egy úgymond kiparodizálása a kalózéletnek. Egyszerűen olyan jó témának tűnik, de a kalózokat rohadtul nem tudta idáig senki bemutatni olyannak, amilyenek voltak, hadd ne írjam le, milyen is az. Szóval nem, nem javult semmid, a mdort meg felejsd el, és a kapucniban járás az igazán elnézést, de olyan derpség, hogy az már fáj. Én is olyan korban lennék, amikor az ember azt hiszi, attól menő, de valódi jól kinéző AC-ruha nélkül még a csőrös csuklya sem az igazi, és meg kell, hogy mondjam, ránézek egy kapucniban járkáló emberre (nem esik az eső) és kb. az az érzésem, hogy kéne a pisztolykard az AC4-ből, hogy ezt itt és most eltüntessem a fogyasztó és földszennyező emberek sorából.

Egyettértek a 2. válaszolóval, viszont hatalmas pirospont, hogy felismerted magadon a "tüneteket". És egy egész életre szóló tanács: Ne Assasin's Creed-ezzél többet.