Saját életetekben, mit változtatnátok meg, mit csinálnátok másképp, ha vissza lehetne menni az időben?

Tanulmányokat illetően én is jobban tanulnám a nyelvet (milyen érdekes, h. ezzel van a legtöbb gond...). Bár nem külföldi munkavállalás céljából, de általános iskolában bőven lett volna időm tanulni, most nem nagyon van.

Szerelmi téren is változtatnék, én is hagytam, h. az orrom előtt haladjon el a lehetőség...

Jobban kiállnék magamért, bátrabb lennék.

2.-ban tanultunk úszni, de én akkor nem tudtam megtanulni. Ha visszamehetnék az időben, akkor még azon a nyáron megtanulnék úszni, mert most gerincferdülésem van, 18 évesen meg már hiába kezdtem el úszni, (szerintem) már nem sokat ér.

Jobban megválogatnám a barátaimat, inkább a tettek alapján ítélném meg őket, nem a szavaik alapján.

Most 19 éves vagyok, és mindenképp visszamennék elkerülni jó pár csúnya és felesleges veszekedést, konfliktust családtagokkal, főleg a tizenéves korom eleje-közepe környékén. 12 éves voltam amikor megszületett a húgom, ha visszautazhatnék ebbe az időszakba, sokkal jobb lennék hozzá. Továbbá megakadályoznám a kutyánk halálát 2008 nyarán, és a macskánkét 2011 tavaszán. Nagyobb időtávlatokban ennyi jutott eszembe.

Kisebb távlatokban: végigtanulnám a nyaram, hogy sikerüljön a pótvizsgám, mert most nem túl jók az esélyeim, és nem akarok évet ismételni új osztályban. De ha mégis így alakul, ki tudja, lehet, hogy 1-2 év múlva már nem akarom ezt megváltoztatni, mert akkor pl. nem ismerem meg XY-t. Az élet kiszámíthatatlan :-)

Általános iskolás koromba mennék vissza (90-es évek vége felé). Mit csinálnék másképp? MINDENT.

1. Sportolnék. Én voltam a leggyengébb srác az osztályban (csont és bőr), a tesiórákat utáltam, ugyanakkor nem értettem hogy mások miért engem pécéztek ki maguknak folyton. Szóval igyekezném fejleszteni magam hogy többé senki se merészeljen engem a lábtörlőjének nézni.

2. Többet barátkoznék. Nem engedném hogy a sok szekálásnak bármi hatása legyen rám, hogy úgy érezzem nem vagyok elég jó barátnak, sőt havernak se. A szüleim válásától (és az azt követő sárdobálástól) meg akkor is távol tartanám magam ha ezért kikapnék (pl. mert oda se figyelnék a "bezzeg anyád megint mit vett/apád mit nem fizetett" szövegre). És nem hinném el egy pillanatig se hogy én se vagyok ennél többre érdemes csak mert belőlük vagyok.

3. Többet tanulnék hogy többre vigyem mint ahol most vagyok.