Miért nem tudok megbocsájtani nagyon régi apró dolgokat sem?

30 évvel ezelőtt, kamasz koromban kaptam egy kiscicát és a húgom is kapott egyet. Az enyém sokat nyávogott és a kanapé alá piszkított, ezért egyszer a nagymamám amikor suliban voltam, elvitte és kirakta valahol messze. Nem mondták meg, én azt hittem, elcsvargott, de később mégis valahogy megtudtam, meghallottam, mikor valakinek mondták. Én ezt azóta sem tudtam megbocsájtani az amúgy nagyon kedves, igazi tökéletes nagyimnak, még mindig fáj. A szüleim pedig megcsalták egymást, előttünk pedig összevissza titkolóztak akkoriban, emiatt képtelen vagyok szeretni őket, pedig amúgy megtettek értünk mindent. Pl. úgy tudtam meg, hogy édesanyám terhes az öcsémmel, hogy éppen másnak mesélte és meghallottam. Hogy hogy nem nekünk mondta el leghamarabb? Hogy szerethetném őt így? Ez kb. 30 éve foglalkoztat és azóta nem tettem túl rajta magamat és azt hiszem nem is fogom.