Miért vagyok ennyire boldog? Mi ez az érzés?

Most vagyok tizenegyedikes. Általánosban nagyon kis gyenge voltam. Emlékszem, nagyon féltem a középiskolától, mert mégis olyan jelentéktelennek éreztem magam. A kilencedik osztály kudarcosan kezdődött, nehéz volt eleinte (egy erős gimnázium), de aztán belejöttem. Az év végén lett egy társaságom, akikkel sokat voltam együtt. Ez tavasszal volt. Olyan boldogságot még sosem éreztem, amit akkor. Annyira euforikus volt az az érzés, az a boldogság, hogy megy az iskola, hogy tartozom valahová, hogy erős vagyok. A nyár is tökéletes volt. Aztán a második év volt a szélsőség. Érzelmileg teljesen lent voltam. Szép lassan fogyatkozott a társaság, a legjobb barátnőmmel is összevesztem, a szüleim elváltak, én meg teljesen elzüllöttem. Elveszett voltam, egyedül voltam, annyira egyedül, mint még soha. A délutánjaimat az első év boldogsága után vágyakozva töltöttem. Bár az év vége nem volt rossz, de mégis megmaradt az az üresség még nyáron is, mintha tehetetlenül nézném, hogy összeomlik körülöttem, amit felépítettem. Olyan melankolikus voltam, nem szerettem senkit és semmit.

Aztán ez az év. Már az eleje is úgy kezdődött, mintha a második év meg sem történt volna. Együtt voltunk, egy év kihagyás után, szinte onnan folytattuk, ahol abbahagytuk. Volt közben egy hatalmas iskolai esemény, ami az egész évet meghatározta. Az volt egy hónapja, egészen odáig jobban összekovácsolódtunk, mint valaha. Ismét kezdtem az első éves önmagamat érezni, kezdtem látni a fényt egy kicsit. Már nem siránkoztam az első év tavaszának hangulatáért. Ez más volt. Érettebb volt minden. Csak egy valami hiányzott: valaki, aki szeret. És most ez is beteljesülni látszik. És jelenleg nem tudok aludni, annyira jól érzem magam. Ilyet még nem éreztem. Visszaért belém az élet, ami az egész második évre eltűnt. Az időjárás is rátesz erre egy lapáttal. A gyomrom folyamatosan görcsben, annyira várok minden új napot. Örülök mindennek, mosolygok, és ez kezd egy kicsit aggasztani. Nem találok új problémát, és ez a probléma. Mit kezdjek ezzel az érzéssel? Ti éreztetek már ilyet? "Túl szép, hogy igaz legyen", mivel a rosszhoz szinte már hozzászoktam.

Bocsi a regényért, köszi, ha elolvastad! 18L