Magányosnak érzem magam. Más is van így?
Sok haverom van. Elvagyok a csoporttársakkal is, ápolom a kapcsolatot néhány gimis, sőt általános iskolás osztály- vagy iskolatársammal is. Ezen felül máshonnan is akadnak ismerősök.
Mégis, úgy érzem, mintha nemhogy mély, hanem még barátság se lenne senkivel, csak haverság, csak amolyan üssük-el-az-időt-valakivel dolog.
Félek, hogy a nagybetűs életbe kikerülve ezek a kapcsolatok meg se maradnak.
Másnak is ismerős ez így?
De mit csinálunk rosszul? Vagy a másik mit csinál rosszul?
Én például tudom magamról, hogy elvont is vagyok, fura is, meg beismerem, sokszor idegesítő is és van egy stílusom.
DE tippem szerint kell legyen még sok ilyen ember...
Sőt, az ismerősi körömben is van sok hisztis, van sok papagáj, akiknek 2-3 visszatérő témájuk van.
Ajánlanék néhány könyvet, melyek elolvasása után megkérdezheted magadtól, hogy tényleg tudsz-e szeretni, ha nem, akkor azokból megtanulhatod, hogy hogyan kell ezt megvalósítani:
Osho: Szerelmesen
Fromm: A szeretet művészete
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!