Miért érzem úgy, hogy a létnek, az életnek semmi értelme sincs?

mert nincs is. nekünk kell megtölteni tartalommal.

vannak akik meglátják ezt, hogy erről szól az egész, van aki lázadozik, pun lesz vagy hippi, aztán eltelik pár év, és rájön, hogy pénzért adják neki is a kenyeret a boltban. beáll, konformálódik, mert nem akar meghalni. van aki meg megöli magát, mert nem kér belőle.

a világban lévő pete dolgot nem értem.

igen, a halál után olyan mint a születés előtt. szerintem is.

a többi gondolat sem hülyeség, csak önző "felnőttektől" ritkán hallasz olyat, hogy érdekli őket mások sorsa, meg elismerik, hogy nem lehet bármit elérni.

az "én" a halál után meg szerintem értelmetlen kérdés, mert az is csak egy illúzió. illetve a halál és a születés sem egy egzakt digitális esemény.

ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak vallások, filozófiai iskolák, azok is enyhíthetik a problémád.

pl anank a megértése és elfogadása hogy nem foghatsz fel mindent, vagy hogyan legyenek céljaid és hogyan érd el egy olyan világban, ami értelmetlen, lehet egy feladat is számodra.

a halálnak igazán nincs értelme, csak akkor érdemes azt választani, ha elviselhetetlenaz élet. mert nem a halál fáj, hanem a szenvedés.

de hidd el, léteznek ennél nagyobb szörnyűségek is az életben. vannak akik csak azért léteznek, hogy mások szenvedésén enyhítsenek. szerintem az sem rossz cél.

Még az életet sem igazán fogjuk fel, hogyan is érthetnénk meg a halált?

És ha valami van a születésünk előtt, nagyon kevesen emlékeznek rá. Van, aki igen... a csecsemőkorára sem emlékszik szinte senki, pedig nincs olyan ember, aki ne élte volna át azt.

Az élet ebben a formában, ahogy most éljük, valóban értelmetlennek tűnik. Túlélünk, gyűjtögetünk magunknak és másoknak, rövidtávú, értelmetlen dolgokat hozunk létre, és ráhagyjuk örökül a következő generációra, kezdjen vele ő, amit akar vagy tud.

Ez persze nem az egész világot jellemzi, hanem leginkább a nyugati társadalomban élő emberek pillanatnyi szemléletvilágát / tudatszintjét. Ezen belül valóban nehéz értelmet találni, legfeljebb úgy, hogy nyakig elmerülsz az illúzióban, és elhiszed, hogy amit most éppen csinálsz, rendkívül fontos.

Hát nem az.

Tulajdonképpen semmi értelme nincs semminek, mert egyszer a Föld is elpusztul, az emberi létformával együtt, és minden elveszik, amiről a fizikai és szellemi evolúció szól. Vagyis nincs mit és hol továbbvinni, látszólag.

Ezért hiszem és érzem azt, hogy a földi létnek ezen egy messze túlmutató jelentősége van, de kizárólag nem fizikai szinten van értelme: ez pedig a lelki/szellemi fejlődés, azok a tartalmak és tapasztalatok, amelyek beépülnek a kollektív tudatba, és annak részét képezve élnek tovább, ezen az univerzumon/létformán kívül is. Vagyis felfogható ez úgy is, hogy a földi élet csupán egy alkotótér a sok közül - és valószínűleg nem a legjobb, nem a legmagasabb szintű.