Huszonéves lányok Ti ezt hogyan élitek meg?

Igen, miért kellene attól boldogtalannak lenne, hogy a barátaim boldogok. Én tudok más boldogságának is örülni.

20 évesen ha már ezen aggódnék, elég koravén öreglány lennék.

Az én barátnőimmel is így van. Játékból elgondolom, hogy az ő barátaik tulajdonságaiból mi lenne nekem jó, és mit nem tudnék elfogadni. Jó móka.

Szerencsére egyik pasiért se vagyok nagyon oda, úgyhogy inkább sajnálom a barátnőimet, lehet, hogy őket elvakítja a szerelem. Természetesen nem mondom nekik ezt, mert lehet, hogy én tévedek. Mindenesetre emiatt nem bánt az, hogy egyedül vagyok, mert így "megvan az esélye", hogy tökéletes párt találjak magamnak, olyat, amit elképzeltem. (Mielőtt valaki belémkötne, nem herceget várok fehér lovon, csak egy normális, rendes fiút.)

A korosztályomban a szűkebb és tágabb környezetemben kb. fele-fel arányban vannak párkapcsolatban, akár már családban élők, meg egyedülállók. Volt hosszú párkapcsolatom volt rövid, ilyen-olyan, örülök, hogy lehetőségem volt kipróbálni, és nem álltam meg az elsőnél, érettebben tudok választani. Még az is lehet, hogy már találkoztam az igazival, csak elmulasztottam. Most várok. Nem a nagy Ő-re. Néhány dolgot rendbe kell tennem magamban. Ez az időszak jó erre, úgy veszem, hogy előteremtem a feltételeit egy működőképes párkapcsolatnak. Nyilván nem szeretnék egyedül éldegélni életem végéig. Azt is mondhatnám, hogy ez egy hosszútávú befektetés. :) Nem mérem magam másokhoz, mivel belül nem érzek még igényt, érettséget magamban a családalapításra, elköteleződésre. A dolgokat önmagukért szeretném csinálni, nem azért, mert itt van az ideje. Szerencsés vagyok, hogy a környezetem támogat, nem kell azt hallgatnom, mikor mész már férjhez, stb.

Szóval nem vagyok szomorú, de boldog sem vagyok. Azonban ennek nem az az oka, hogy egyedülálló vagyok.

Minap néztem fb-n az ált. iskolai meg középsulis osztálytársakat. Aki fent van, annak mindnek férje van és van akinek már több gyereke is.

Az én életem meg egy nagy rakás sz@rtenger, 3 szakmával, nyelvtudással képtelen vagyok stabil munkát találni, ami nem 12-16órázással és semmi fizetéssel végződik. Most is kényszervállalkozó vagyok, de ebbe is bele fogok bukni pár hónapon belül, hiába minden belefektetett energia.

Most ebbe a sz@rral teli gödörbe rántsak bele még 1 embert, vagy akaszkodjak rá valakire ki kihúz belőle?! Kösz nem! esetleg 0 alapra, tartalékra szüljek gyereket? Kösz, ezt se.

Szóval most ez a legkisebb problémám, hogy van e párom, vagy lesz e gyerekem. sosem voltam társaságfüggő, nagyon jól elvagyok én egyedül is.

"Én is 25 leszek, de úgy érzem még bőven ráérek pár év múlva babát vállalni mire meglesz az egzisztenciám."

szerintem az a pár év lehet 5-10-20 is ebben az országban. főleg, ha nem egy gazdag férfit fogsz ki.

"(Mielőtt valaki belémkötne, nem herceget várok fehér lovon, csak egy normális, rendes fiút.)"

ha 1 lány ma nem tláal magának "normális rendes" (már a 2 üti egymást) fiút, ott nagy problémák vannak. főleg ha enm falun lakik.