Az emberek miért zárkóztak be ennyire úgymond megsavanyodtak?
Annyira szép az élet minden nehézség ellenére is. Egy csomó mindent kell(ene) csinálni mégis szinte senki ki sem mozdul és nem azért, mert nincs pénz. Sok olyan programot is lehet csinálni, ami ingyen van. Otthon ülnek, valóvilágot néznek, facebookoznak, ahelyett, hogy élnének. Rengeteg könyvet kéne elolvasni, annyi mindent tanulni, felfedezni. Túrákat hirdetnek - nagyon sokat a közeljövőben: Népek Tavasza, Jókai Mór Emléktúra és senki nem jön el velem. Hideg van, tél, megőrültél 15 km-t gyalogolni? Nem fázol már 2 km után sem, március 1.-jével hivatalosan is tavasz van, és az a 15 km egyáltalán nem sok csak ott nem lenne wifi a facebookhoz...én is facebookozok ne értsetek félre. Meg a gép szinte non-stop be van kapcsolva, ha itthon vagyok. Akkor is az oxford angol nyelvtan pdf-es változatán tanulok, tornázok, jógázok, zenét hallgatok szóval közelről teljesen belemerülve nagyon ritkán nézem... Miért baj az, ha hideg van? Ennek van itt az időszaka. Ha meleg van, az a baj. Esik az eső? Én imádok esőben sétálni. Az ilyen kis apróságok teszik naggyá az életet. Ma már nincsenek is társasági kapcsolatok, mert azt nem nevezhetjük annak, hogy kiírom a másik képe alá, jajj de szép vagy kincsem :)
és jól elbeszélgetnek
ennyi erővel mindketten otthon ülnek, átmehetnének a másikhoz
Régen mindig tudtuk, hol találjunk másokat.
(lent a játszótéren)
Ma már miért ez van? Mire fognak visszaemlékezni a velem egykorú fiatalok, ha nem lesz facebook?
Egyik osztálytársam mondta, hogy ő nézi a jóban rosszbant, a barátok köztöt, a valóvilágot, az éjjel-nappal budapestet stb...ez összesen 3 óra...3 óra elvesztegetett idő egy napból...egy héten 21 óra... és így tovább..
ennyi idő alatt meg lehetne tanulni akár egy idegen nyelven beszélni vagy sütni vagy találkozni barátokkal vagy akármi
Annyira rövid az élet, és mindenki mindig átveszi a holnap gondjait pedig egy nap csak 24 óra. Arra az egy napra kell koncentrálni, mert olyan nem lesz több. Hova lesz az a sok elvesztegetett facebookozással töltött idő, amikor már néhány év múlva nem lesz facebook? Mit fognak mondani az unokáiknak? Tudod az úgy volt, hogy facebookoztam..a gyerek meg néz értetlenül: mi az a facebook?
Az én napom ma jól telt: suliban voltam, befejeztem végre azt a könyvet, amit már egy ideje olvasok, most sütit sütök a szerelmemnek és ott alszok nála :)
Más is gondolkodik így? Vagy nem kéne ennek természetesnek lennie? Hiszen nem a nagy dolgok a fontosak, hanem a picik.
20/L
Én napom úgy telik, hogy reggel 6 kor felkelek, 7 re beérek a melóhelyre és ott minden nap közlik az aznapi tervet. Persze a vége az " addig nem megyünk haza, míg kész nincs!
Tudod mikorra végzünk? este 19-20-21 óra fele. Szerinted van nekem kedvem kimozdulni, és idióta programokra járni, hozzád hasonló emberekkel, kiknek ki van nyalva a s*gge, nem kell villanyszámlát, lakbért, gázszámlát befizetni. Otthon éltek a jó melegben, főznek, sütnek rátok, semmi gondotok nincs, majd osztjátok az észt, hogy "mennyire be vannak savanyodva az emberek"
Még azt se lehet mondani, hogy tanulatlan vagyok, mert angolul társalgás szinten beszélek, és van 3 szakmám. Csak épp a szakmámra l*f/sz kereslet sincs, illetve millió+1 ember van már benne.
De igen, mi vagyunk a rosszak, savanyúak, begyöpösödöttek, hogy 12 óra meló után nincs kedvünk elmenni erre arra, 15 km es sétára éjszaka!
Mit fogok mondani az unokámnak? Semmit, ugyanis nem lesz! Én ilyen életre párt se akarok magam mellé, nem az hogy gyereket, kit nem látok felnőni. És több mint való, ez nem fog változni.
Örülök, hogy te ilyen jól szórakozol, én nem! 25 évesen!
33 éves vagyok, két kisgyerek anyukája. Van abban valami, amit a kérdező mond. A gyerekeim-és magam miatt isviszonylag sokat járunk kirándulni/programokra, élményt szerezni, más anyukákat, meg úgy kell lasszóval elcsalogatni. Mi mindannyian szeretjük és feltöltődünk egy ilyen tartalmasan töltött nap után. (tegnap könyvtárban voltunk, és a nagyobbik gyerekemnek igenis élmény kiválasztani azt amit szeretne, ma a város legjobb játszójára mentünk el, holnap pedig délutáni piknikre megyünk egy közeli kistóhoz) Ezek csak 1-2 órás programok, de legalább nem egyformák a napok.
Más meg olyan kifogásokat mond, hogy fel kell öltöztetni a gyereket, meg csomagolni az útra.. Ugyan!! Legtöbben lemennek a legközelebb eső játszóra, a gyerekeket kieresztik, ők meg pletykáznak a padon.
Nem vagyunk egyformák... (szerencsére)
Pedig nekem sem nyalja ki senki a s'gem és munka mellett látom el a férjemmel közösen a háztartást. Nálunk nem megy valóvilág és társai, facebook is csak azért van, mert így könnyebb elérnem, akivel épp beszélni akarok. Ennyi.
Attól meg eldobom az agyam, amikor látok egy fiatal társaságot dumálni, közben meg mind nyomogatja az okostelót és rögtön minden szart töltenek fel a face-re. Meg ez a fotózzuk magunkat és töltsók fel, hát barom tartalmas elfoglaltság..
Nézd, hasonló vagyok, mint te, de ahogy előadod magad, mint valami beképzelt mártír.
Ha másnak nem tetszik az eső, meg a programok, amik neked igen, az nem jelenti azt, hogy jobb vagy, vagy ők rosszabbak. Ilyenek. El kell fogadni. Nekem sem tetszik, amikor 40 fokban dögleni akarnak a napon.
Ne akard másoknak megmondani, hogy éljék az életüket. Te éld úgy, ahogy szerinted kellene.
Nem vagyok mártír, és nem vagyok elkényeztetve. Lehet, hogy még tanulok, de diákmelókat én is szoktam vállalni - 8 órákat simán lenyomtam a hűtőházba - és még volt kedvem este 11kor, mikor hazaértem kimozdulni otthonról meg múlt vasárnap is...Nincs kinyalva a seg*gem, én is szeretnék sok mindent, amiért teszek is, csak közben nem siklok el az apró dolgok felett. Lehet nem szeretni az esőt, én nem tiltom meg, csak egyszer ez a baj, egyszer az a baj. Én amióta elkezdtem úgy élni, hogy csak 24 órára korlátozom egy napomat, nem viszem át a holnap gondjait a mára (tanulok + dolgozok), azóta sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok.
Egy kis mellékes adat, hogy el vagyok kényeztetve: anyát műtötték, fél éve nincs munkája, apa 3 műszakban száz ezret keres, hitel van a lakáson, amit a bank fizet most. Anya a bérletemet is alig tudta megvenni nekem, évek óta ugyanazok a ruháim vannak (és inkább a vizsgáimra gyűjtök).
A kérdésem főként a velem egykorúak felé irányult, az én 20 éves korosztályomat nézem és csak a saját ismerősi körömből indultam ki.
Majd 2-3 év hűtőházi munka után beszéljük meg, hogy hogy érzed magad.
Az, hogy 1-2 hónapig bejársz, majd suli, az tűrhető, de napi szinten, mindig ugyanazt... előléptetés, fejlődés lehetősége nélkül...
Nem majd suli. És suli.
Egyik délelőtt, a másik délután.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!