Ti hogyan tettétek túl magatokat a múltbéli hibáitokon?

Arra gondoltam, hogy legalább ebből is tanultam. Mikor egyik exem átvert, úgy voltam vele, hogy oké, akkor innentől óvatosabb leszek az emberekkel, nem fogadok senkit pár hét alatt a bizalmamba. És jobban megbecsülöm azt, aki évek alatt bebizonyította, hogy igenis vannak megbízható emberek körülöttem.

Vagy részegen olyanokat csináltam egy sráccal amiket nem kellett volna(oké, nem egyszer, és nem egyel), és már erre is jobban vigyázok. Mert az nem megoldás, hogy megutálom magam, hogy mekkora ribi is vagyok, és innentől már értéktelen rongynak kezelem magam, mert nem vagyok az. De legközelebb már az első intimebb témánál vagy simogatásnál leállítottam a srácot, mert tanultam a sok korábbi hibámból. Mindenkinek vannak hibái, amiket nem kell letagadni, hisz nélkülük mások lennénk. Egyszer(vagy többször) el kell követni őket, hogy aztán az ember tanuljon belőlük.

Van 1-2 dolog,amelyet nem szivesen bocsájtok meg, de azzal vigasztalom magamat, hogy a tudatlanság miatt kerültem egy olyan helyzetbe,amit élek.

Viszont az emberekkel mindig barátságos voltam, de rájöttem, hogy csak kihasználnak.Távolságta

folyt.

Távolságtartó lettem velük szemben, de nagyon jót tett nekem, hogy felébredjek.Igaz,hogy sokszor eszem magamat miatta, de már inkább azt mondom, hogy igy jobb, és tiszta a lekiismeretem.

Elsősorban gond van az általános felfogással, miszerint valamin TÚL kellene tennie az embernek magát.

Mindig ezt hangsúlyozza mindenki, hogy hogyan tegyed TÚL magad ezen és hogyan tegyed TÚL magad azon és már mentálisan valóban egy olyan érzés keletkezik, mintha egy nagy szikla lenne előtted, amelyet meg kell másznod és a TÚLoldalára kell érned. Ha valaki így indul neki és ezzel a hozzáállással, hogy van egy hatalmas akadály előtted, amelyet TÚL kell lépned, akkor az nyilván nehezen sikerül, sokkal nehezebben, mintha nem így állnál hozzá.

A problémáid a részedet képezik. Az a személy, aki most vagy, nem a Marsról teleportálódott ide, hanem van egy múltja, amelyre építkezett.

Ergo a múltad és vele együtt a problémáid te magad vagy. Éppen ezért nem kell TÚLlépned saját magadon. Nem kell abból egy megmérettetést csinálj, hogy miként tudsz túllépni azon, ami igazából te magad vagy, illetve voltál és lettél. Ezt nem kell túlkomplikálni , mert ebből ered gyakorlatilag az, hogy soha nem tudod túltenni magad a múltadon. És hogy is tudnád ? A múlt nem az, ami előtted van, hanem ami mögötted. Hogy tud az ember átlépni azon, amit már maga mögött hagyott ? Nincs értelme, nincs logikája. Te nem maga a múltadon vagy fennakadva, hanem azon a képzeten, amelyet a múltadról alakítottál ki a fejedben. Ez az, amit te helyezel saját magad elé és amin nem tudsz felülkerekedni, de ez nem a múltad, hanem amit te hiszel és nem tudsz elfogadni a múltaddal kapcsolatosan. És ez olyasmi , amit soha nem fogsz tudni átlépni, mert ezt nem átlépni kell, hanem LEÉPÍTENI kell saját magadban.

Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan akadályokba botoljunk bele, amelyek nincsenek is ott , csak mi építjük fel azokat magunknak.