Jogosan gorombított le a SPAR-os biztonsági őr (nő! ), hogy nem kosárba pakolom a cuccot, hanem a babakocsira akasztott (üres! ) szatyorba?

Ma nagyon "leszidott", hogy miért nem kosárba pakolok. Mondtam neki, mert nem bírom ráakasztani a karokra! (tényleg, kipróbáltam, max. a babakocsi egyik karjára tudom ráfűzni, de úgy meg instabil a kocsi) Tovább vitatkozott velem, hogy "más anyuka meg tudja oldani, és viszi kézbe" (!) a kosarat. Mondtam, hogy én nem tudom, mert akkor a kocsit nem tudom tolni. Puffogva elment.

Hozzáteszem, 3 kicsi gyerekre veszek rendszeresen nehéz dolgokat, több liter tejet, lisztet, joghurtokat stb... Így is majd' leszakad a kocsi, de legalább egyensúlyban van. Évek óta így vásárolok, mert így jött be. Volt már, hogy a babakocsi borult, mert túlpakoltam, azóta ez a módszer vált be.

Nagyon rosszul érzem magam emiatt, hogy miért nem lehetek a szabályok egy kicsit rugalmasak. Nem mindegy neki, hogy mibe teszem a vásárolni valót?! Mindig mindent kiteszek a szalagra.

Sajnos más bolt nincs a környéken, szívem szerint többé nem tenném be oda a lábam.

Szerintetek nekem kellene mereven a szabályokhoz igazodnom, és valahogy megszenvednem a kosárral vagy ők lehetnének rugalmasabbak?

Titeket ért már ilyen atrocitás?