Hogyan lehet úgy beszélgetésbe keveredni egy ismeretlennel, hogy ne érezze udvariatlanságnak nem beszélgetni?

Van kedve beszélgetni?

Azt gondolom, erre a kérdésre kitérő választ adni nem túl egyenes dolog, és akinek nincs kedve, nem mondja, hogy "Nincs kedvem", hanem mondjuk megkérdezi, hogy "Miről szeretne beszélgetni?". Ami ugyan nem tartalmazza se az elutasítást, se az igenlő választ, az érdeklődő jellegű kérdésből mégis arra lehet következtetni, hogy akkor beszélgessünk, no.

Utcán, közlekedési eszközön vagy bármilyen elképzelhető szituációban, amikor valószínűsíthető, hogy nem tartjuk fel a másik embert valamiben.

Tudom, hogy vannak jelek, amikből illik megállapítani, hogy untatjuk a másikat, most nem ilyenekre gondolok, ne írjatok, légy szíves, ezzel kapcsolatban. Nem vagyok olyan, akiből csak úgy dől a szöveg és elmesélem-az-egész-élettrténetemet-ha-érdekli-ha-nem-típus, sőt, a kommunikáció a gyengéim között van.

Kíváncsian várom a válaszokat!