Normális, hogy 22 éves (lány) vagyok, és még soha senkinek nem mondtam azt, hogy "Szeretlek! "?

Nem tudom, hogy normális-e, de én is ilyen típusú ember vagyok. Igazából a volt kapcsolataimban is nagyon nehezen ment kimondani és magamtól soha, csak ha erőltették. Volt amelyik ezért ment tönkre.

Lehet ezen változtatni, csak rajtad áll. Már felismerted a hibád. Tudod nagyon jól esik a másik félnek ez a szó és remélem lesz majd olyan férfi is, akinek kimondhatod.

A szeretlek szó, nem olyan, hogy kigondolod, hogy ki érdemli meg. Az mindig csak úgy kicsúszik, és persze joggal teszi, mert éppen akkor azt érzed. :)

Ha szeretsz valakit, legyen az családtag, barát, akkor nem kell nekik mondogatni feltétlen, hogy szereted őket, érezteted velük, ha figyelmes vagy és meghallgatod őket, ott vagy velük, ha rossz passzban vannak.

Ez csak ilyen filmes dili, hogy úton- útfélen ezen kell stresszelni, hogy mikor mondja ki az ember. Akkor kell mondani, ha úgy érzed :)

Amúgy meg szerintem többnyire normális. Ezen felesleges is aggódni, elég ha a családod is érzi.

"talán megérdemelnék tőlem ezt"

Ez itt a gond, lehet, kicsit magas lovon ülsz magaddal kapcsolatban, és ha így viszonyulsz az emberekhez, sosem fogod szeretni őket.

Meg nagyon merev, és zárkózott lehetsz még.

Ezeken kell változtatni, és jobb lesz minden.

Mi a normalitás ?

Egy társadalmi konvenciókon alapuló norma, melynek objektív támpontjai nincsenek, így az egész kizárólag a szubjektivitás függvényében vizsgálható.

Amennyiben számodra fontosak azok a társadalmi- és környezetbeli tényezők, amelyek a mostani helyzet kialakulásához hozzájárultak, elemezheted tovább ennek a kérdésnek a " miért "-jét , illetve normalitási szempontját, ha viszont ez nem érdekel téged, akkor ( és véleményem szerint ez a racionálisabb megközelítés ) éld tovább az életedet és érd el azokat a dolgokat, melyek igazán fontosak számodra, nem kell elsüllyedni az ilyen emocionális, 15 éves szintű problémákon.