Egy kis luxus a hétköznapokba?

Sajnos már kiskoromban sem éltünk valami jól, de azért ha szerény keretek közt is, megvolt mindenem. (Mármint anyagilag, mert normális családom sajnos sosem)

Elkerültem egyetemre, negatív irányba változott a helyzet. Elég távol tanulok az otthonomtól, koleszban lakom, ezért (is) kb havi egyszer járok haza.

Rendben, tető van a fejem felett, de ennivalóra sajnos nem mindig jut pénz (ha mégis igen, akkor az olyan is), néhanapján fűtenek, nincs meleg víz, kemény az ágy, rossz a zár a szekrényeken...

A ruháimat hétvégente kézzel mosom a mosdóban, és sosincs pénzem új cuccokra. A holmijaim nagy része örökölt, és 5-10 éves.

Nem járok sehová, maximum sétálni, ha épp van időm.

A vőlegényem, hogy egy kicsit szebbé tegye a mindennapjaim, meghívott magukhoz (a legjobb barátjával lakik) Németországba az ünnepekre.

Én már azon elámultam, hogy mosógép, meleg víz (és kád, nem csak zuhany), és főtt kaja (ráadásul főzhetek).

Voltunk moziban (ahol én kb eddigi életem során max 5ször), jégkorcsolyázni, étteremben...szóval, csupa olyan hely, amerre én eddig még nem jártam. És még vásárolhattam is, gyönyörű üzletekben.

Megbeszéltük, hogy nem ajándékozzuk egymást karácsonykor, mert nekem nincs pénzem, mégis meglepett egy igen drága parfümmel.

Nekem azelőtt elképzelésem sem volt róla, hogy így is lehet élni. (Mármint nem csak a négy fehér falat látod magad körül a szobában, nem fázol meg a zuhany alatt...)

A párom már többször kérte, hagyjam ott az egyetemet, iratkozzak át máshová, ahol azt tanulhatom, amit szeretnék (mert itt sajna nem, és eléggé le is néznek a nem éppen fényes helyzetem miatt), távúton, így együtt lakhatunk.

De egyszerűen nem tudom elvárni tőle, hogy ő fizesse még az én taníttatásomat is.

Hogy tudnám egy kicsit elviselhetőbbé tenni a hétköznapjaim, hogy ne kerülgessen néha a sírás, ha belegondolok a helyzetembe?

20l