Magyar ember ritkán jó kedvű. Mit tehetnénk ellene?

20 éves vagyok, tanulok még és a szüleim tartanak el. (Erre nem kérek megjegyzéseket) Azt tapasztaltam, hogy körülöttem mindenki savanyú, az orrát lógatja egész nap, és csak panaszkodik, hogy ez sincs az sincs. Nem értettem miért?

Aztán tartottunk egy osztály bulit, amire mindenki vitt valami kelléket, természetesen a mindenkibe én is bele tartozom, ezért én is bevállaltam egy apróságot. Tudom, hogy ezt a családom nem ellenezné, hiába az ő pénzüket költöttem, hisz egy iskolai programról volt szó. Azonban elképedtem, amikor három boltot végig járva csak horribilis összegért találtam meg egy egyszer használatos dolgot, és még ez is apróság volt ahhoz képest, amivel mások járultak hozzá a dologhoz. Ezer forint egy iskolai partyért? Anyám pénzéből? Nekem ez baromi soknak tűnik és elcseszte a napom. Próbáltam nem gondolni rá, de én is olyan lettem, mint a körülöttem lévők. "Ez is drága az is drága ez sincs, az sincs" Ellenben van egy lány az osztályban aki nehéz családi helyzet miatt még éjszakásba is elmegy diák munkázni. Valamiért őt sose látom szomorúnak sőt fáradtnak sem, míg én néha már egy kilenc tanórás nap után ki vagyok az élettől. Őt így nem merem megkérdezni, mi a hatalmas életerő és a boldogság titka. Ti mit gondoltok?